PROFILBARU.COM

	Nádasdy Lipót
	Gróf Nádasdy Lipót Komárom vármegyei főispán, 1867
Született	Leopold Ernest Aloys Johann von Nadasdy; 1802. július 8.; Bécs
Elhunyt	1873. július 18. (71 évesen); Budapest
Állampolgársága	osztrák; magyar;
Házastársa	Forray Júlia (1835. május 17. – )
Gyermekei	Nádasdy Ferenc
Szülei	Gräfin Mária Terézia Pálffy ab Erdőd; Nádasdy Lipót
Foglalkozása	local government official; bíró; politikus;
Tisztsége	Komárom vármegye főispánja (1836–1848); a magyar főrendiház tagja (1839–1840); a magyar főrendiház tagja (1847–1848); a magyar főrendiház tagja (1848. július – 1849); Komárom vármegye főispánja (1860–1861); a magyar főrendiház tagja (1861–1861); a magyar főrendiház tagja (1865–1873); Komárom vármegye főispánja (1866–1873);
	Sablon • Wikidata • Segítség

Nádasdy Lipótné, Forray Julia portréja a Vasárnapi Ujság 1864. 3. számából

Nádasdi és fogarasföldi gróf Nádasdy Lipót (1802. július 8. – Budapest, 1873. július 18.) valóságos belső titkos tanácsos, Komárom vármegyei főispán.

Élete

Az ősrégi gróf nádasdi és fogarasföldi Nádasdy család sarja. Atyja, gróf Nádasdy Mihály (1746-1826), Komárom vármegye főispánja, főajtónálló, anyja, gróf Terezia von Colloredo-Waldsee (1751-1831) volt. Iskoláit Budán és Pozsonyban végezte; 1822-ben Vas vármegye aljegyzőjévé választatott. 1825-ben a kőszegi királyi tábla tiszteletbeli bírájává neveztetett ki, mely minőségben Győr szabad királyi városa közigazgatási ügyeinek rendezésére királyi biztosul küldetett ki. 1832-ben a magyar királyi tábla bírája, majd 1839-ben hétszemélynök lett. Eközben 1833-tól Komárom vármegye főispáni helyettese is volt. 1837. szeptember 18-án Komárom vármegye főispáni méltóságába iktatta be Nádasdy Ferenc gróf váci püspök, mint kiküldött királyi biztos. Nejének, Forray Julia grófnőnek (akivel 1835. május 17-én kelt egybe) eszméje volt a javító dologház, mely a főúri pár tetemes áldozatával a megyeház udvarán létesült is. Midőn 1840-ben a magyar irodalom pezsdülni kezdett, Nádasdy és neje megnyitották termeiket az írók és művészek előtt és az irodalmat is pártfogolták. 1828-ban császári és királyi kamarássá, 1846-ban pedig valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki a király. 1846-ban az adminisztrátori rendszer behozatalakor inkább lemondott hétszemélynöki hivataláról, csakhogy főispáni méltóságát megtarthassa. 1848-ban híve maradt a nemzeti ügynek, amiért Theresienstadtban börtönt és nagy összegű pénzbírságot szenvedett. Ezután visszavonultan élt. 1860-ban, az alkotmányos korszak újraébredésekor, ismét elfoglalta főispáni székét; az alkotmány teljes visszaállításakor pedig tevékeny részt vett a politikai mozgalmakban. A pesti lelencház alapjához is nagy összeggel járult. Az I. osztályú vaskoronarend tulajdonosa is volt.

Arcképei: kőnyomat, rajz. Marastoni, nyomt. Reiffenstein és Rösch Bécsben 1867. (a Hajnal-Albumban); Barabás rajza, nyomt. Mollak testv. Pesten (a Vereby Soma Honpolgárok Könyvében III. 1868.)

Munkái

Tek. Komárom vármegyének polgár innepje, midőn 1833. eszt. Szent-György hava 10. … Komárom vármegye főispányi helytartója… Komárom városában helytartói kormányát általvette. Komárom, 1833. (Öt beszéde a többiek beszédeivel együtt).
Beszéde, melyet főispányi székébe lett beiktatásakor 1837. szept. 18. mondott. Rév-Komárom, 1837. (A többi üdvözlők beszédeivel együtt.).

Források

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c https://data.matricula-online.eu/de/oesterreich/wien/01-unsere-liebe-frau-zu-den-schotten/01-45/?pg=59, Schottenkirche, keresztelési anyakönyv, 51, 2022. december 22., 45
↑ ^a ^b Lipót Nádasdy, https://macse.hu/gudenus/mfat/fam.aspx?id=15891
↑ ^a ^b Osztrák Életrajzi Lexikon 1815-1950 (német nyelven). Osztrák Tudományos Akadémia. (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.)
↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. október 25.)
↑ Magyar főnemességi adattár. (Hozzáférés: 2022. december 22.)

További információk

Alapi Gyula: Komárom vármegye kultúrtörténetéből. Tatabánya, Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat és a Kernstok Károly Művészeti Alapítvány, 2000.
Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. 2. jav., bőv. kiad. Bp., Zrínyi Katonai Kiadó, 1987.
Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Bp., 1990-1999.
Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bp., Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911-1932.
Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., Magyar Országgyűlés, 2002.