A Bajai Zárdából lett középiskolai leánykollégiumban nőtt fel, amelynek igazgatónője éppen édesanyja. Ezekre a boldog évekre utal több festménye (pl.: Zárda, Emlék, Elfeledett katedrális), illetve egy novellája is (Für Elise).
Hatéves korától külön órákat vett: francia és német nyelvet tanult. 18 éves koráig a bajai Liszt Ferenc Zeneiskolába járt.
Szeretett hangszerét, a klarinétot többször megörökítette képein. Zenéhez fűződő viszonyát fejezi ki a Country song, a Zenetöredék, Varázsklarinét I. és II., valamint a Still my Guitar c. képe.
Tíz-tizenkét évesen már fotózott, laborált apja mellett. Többször egyesítette a fotóit festményeivel.
A bajai Csillagvizsgáló hatására barátaival amatőr csillagász klubot alapított, és saját készítésű távcsöveiken kémlelték az eget. Erre utalnak a Bolygóközi lét, We are not Alone, Stratosfera, Konstelláció, Meteor, Együttállás c. festményei is.
Sokat olvasott édesanyjának 3 ezer kötetes könyvtárában. Irodalmi élményeire utalnak a következő képei: Maelström poklában, Mistral, Sakknovella, Santiago álma, Szirének éneke.
Négyéves korától szülei tihanyi házában töltötte nyarait. Ezek a gyönyörű nyarak is megjelennek a festményein: Hajó, Vihar, Ezüsthíd, Álomhajó, Tihany.
Harmincévesen rajz-ének tanári állást vállalt, majd felvették a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola rajz szakára, amit aztán "objektív okok" miatt nem fejezhetett be.[pontosabban?] Ilyenképpen (majdnem) autodidakta festőnek mondható.
A nyolcvanas években Jack London: Országúton és Jack Kerouac: Úton c. (eredeti nyelven olvasott) művek hatására disszidált Párizsba, a művészet fővárosába, itt kívánt híres festőművésszé válni, azonban elegendő pénz és kapcsolatok híján rövid tartózkodás után "haza disszidált". Erre a kalandra utalnak a következő festményei: Nagy utazás, Nyílt levél önmagamhoz, Párizs felett az ég, La Sainte-Chapelle.
2021-ben képeivel (36 évvel korábbi, részben megvalósult álmaként) újra eljutott Párizsba. Felvették a párizsi székhelyű Artistes de Ménilmontant egyesületbe.
