Gyermekei: ifj. Nagy Géza művelődésszervező, tanár, műfordító; Abodi Nagy Béla festő és egyetemi tanár, Nagy István egyházi író, Nagy Julianna.
Életpályája
A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hallgatója volt 1904 és 1908 között, majd külföldön (Berlinben és Bázelben) is tanult 1908 és 1910 között. Magyarbikal lelkipásztora volt (1925–28). Közben 1922-ben a teológia magántanárává, rendszeres teológiából 1927-ben doktorrá avatták.
Nyugdíjazásáig az egyháztörténet professzora volt a Kolozsvári Református Teológián 1927 és 1948 között. A kolozsvári Ifjú Erdély főmunkatársa volt (1938–43). A kolozsvári Kálvinista Világ szerkesztője (1927–34). 1969-ben a bázeli egyetem teológiai kara tiszteletbeli doktorrá avatta. Számos munkája kéziratban maradt, köztük a legjelentősebb, ’’A református egyház története 1608–1715’’, először 2008-ban jelent meg a budapesti Attraktor kiadónál.
Főbb művei
Kálvinista jellemképek (Kolozsvár, 1930)
Az erdélyi ref. népiskola története (Segesvár, 1932)
The influence of the ref. church on the political history of Transylvania (Edinburgh, 1933)
Külföldön tanuló erdélyi diákok levelezése (Kolozsvár, 1933)
Társadalmi ellentétek a régi erdélyi ref. egyházban (Kolozsvár, 1942)
Fejezetek a magyar református egyház 17. századi történetéből, (Budapest : Ráday Kollégium, 1985)
A református egyház története 1608–1715 (Attraktor, Budapest, 2008)
Irodalom
Horváth István: Dr. Nagy Géza főbb műveinek bibliográfiája (Református Szemle, 1967. 3. sz.)
Források
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8