Az orosháziMűvészetek Háza a volt neológzsinagóga épületében lelt otthonra az ezredforduló környékén. Az épület ad otthont az évente megrendezett Tavaszi Művészeti Fesztiválnak,[1] illetve számos más hangversenynek és kiállításnak. Az épületet az Orosházi Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola használja.
Története
Egy gabonakereskedő, a zsidóság első képviselője, 1771-ben jelent meg Orosházán. 1828-ban 3 zsidó család hozta létre a hitközséget.
A kiegyezés után a zsidó lakosok száma jelentősen növekedésnek indult. 1885-re közösségük már 205 főt számlált. Voltak köztük orvosok, ügyvédek, gabonakereskedők, fatelepesek, valamint szatócsok és kiskereskedők is.
1890-ben a Főtér közelében épült meg a zsinagóga eklektikus stílusban. Tervezője ismeretlen.
A második világháború alatt a mintegy 1800 főnyi, orosházi és környéki zsidó került a Drucker-fatelepen gettóba. 1945-ben a békéscsabai gyűjtőtáborba, majd Debrecenbe szállították őket. Innen egyeseket egy bécsi téglagyárba vittek munkaszolgálatra, a többiek Auschwitzban vesztették életüket. 1944-45-ben munkaszolgálat teljesítése közben 42, útközben, illetve a gázkamrákban 146 orosházi zsidó halt meg.
1945-ben 60 családdal alakult újjá a hitközség. 1956-ban a megmaradt zsidóság 40 százaléka kivándorolt, 1967-ben a zsinagógát eladták a városnak. A kis létszámú közösség ezután egy kis imaházban gyakorolta a vallást, ám 1981-ben, amikor már nem volt meg a fenntartáshoz szükséges 10 férfi, az egyházat felszámolták.
A zsinagógával szemben, 1972-ben, Nagy István János sztéléjével emlékkövet állítottak az áldozatok emlékére. Később egy emléktábla is helyet kapott a zsinagóga falán. A zsinagógaépület a rendszerváltásig az orosházi ÁFÉSZ tulajdonában állt, amely méregraktárként használta. Az 1990-es évek elején az ingatlant az orosházi önkormányzat vásárolta meg. Az épületben koncerttermet, konferencia központot hoztak létre, korszerűen felújították.
Leírása
A 13,20 × 21,20 méteres külsőméretű, 1904-ben kibővített, eklektikus stílusban épült épület párkányának magassága csak 7 méter.
Középrizalitja kissé előugró, főkapuját a falszélek armírozásával, és a fölötte elhelyezett bájos, szamárhátíves díszítéssel hangsúlyozzák. Efölött az oromzatot körablakos timpanon zárja. A körablakon valamikor héber felirat volt látható.
A timpanon belső csúcsán korábban a mózesi kőtáblák kettőse állt. A párkányon magyar nyelvű feliratot találhattak az ide látogatók, mely így hangzott: „Boruljatok le az egy Isten előtt”.
A főkaputól jobbra és balra található pillérek poligonális, kupolával koronázott tornyocskákban végződnek. A főhomlokzat szélső tagozatain egy-egy neogótikus, szamárhátíves ablak nyílik.
A falfestékkel gazdagított, dongaboltozatos belső térben valamikor 248 férfi, és 240 női ülőhely volt. Az öntöttvas oszlopokkal alátámasztott karzat U alakú volt.
