A Monty Python Repülő Cirkusza (eredeti címén Monty Python's Flying Circus, az utolsó évadban pedig Monty Python) a Monty Python-csoport rendkívül népszerű komédiasorozata volt, amelynek nyomán a csoport világszerte ismertté vált. A műsorban fontos szerepet kaptak a való életben lehetetlen vagy nagyon kis valószínűséggel megtörténő esetek, a két- vagy többértelmű és vizuális humor, valamint a slusszpoén hiánya. A műsorok szerves részét alkották Terry Gilliam animációi, melyek tudatfolyamhoz hasonló módon kapcsolták össze a jeleneteket.
Az első részt 1969. szeptember 7-én vették fel, és október 5-én került adásba a BBC1-en. Ezt a következő négy évadban még 44 epizód követte.
A műsor gyakran tette gúny tárgyává a britek (leginkább a diplomával rendelkezők) mindennapi életének a jellemzőit, alkalmanként viszont politikai töltetű jeleneteket is készítettek. A Pythonok mindegyike felsőfokú végzettséggel rendelkezett (Graham Chapman, John Cleese és Eric Idle a Cambridge-i, Terry Jones és Michael Palin pedig az Oxfordi Egyetem hallgatója volt; az amerikai Terry Gilliam az Occidental College nevű Los Angeles-i művészeti iskola diákja volt), ezért a jelenetekben gyakran bukkannak fel filozófusok, írók, irodalmi és történelmi személyiségek nevei. A sorozat szerkezetére és magára a csoportra is a hagyományos, jelenetek füzéréből álló műsoroknál sokkal mélyebb hatást gyakorolt Spike Milligan Q5 című komédiasorozata. A szándékuk az volt, hogy az addigitól teljesen különböző, egyetlen skatulyába sem sorolható dolgot hozzanak létre. Ez sikerült is: a Monty Python stílusát idéző alkotásokat ma már a pythoneszk névvel illetik. Ennek ellenére Terry Jones szerint az, hogy a szótárban egy új szó hozzájuk kapcsolódik, azt mutatja, mennyire melléfogtak. A csoport humorát abszurdnak, szürreálisnak, dadaistának és helyzetkomédiának is lehet nevezni.
A sorozat híres főcímzenéje John Philip Sousa A szabadság harangja című művének bevezető része.
A legtöbb komédiával ellentétben a Repülő Cirkusz minden részében újabb szereplők jelentek meg, a viszonylag kevés visszatérő alak általában a főcímben és az összekötő jelenetekben volt látható:
Több más szereplő is emlékezetes maradt annak ellenére, hogy csak egy vagy két epizódban bukkannak fel. Ilyen a Chapman által játszott Ezredes, aki a túl hülyévé váló jeleneteket szakítja félbe; Ken Toprongy (Palin), aki az első sorozatban külön jelenetben, majd később villanásnyi szerepekben tűnik fel, hogy kifejtse a véleményét az arcszeszekről és a saját vallásáról; Mrs. Premissza (Cleese) és Mrs. Konklúzió (Chapman), akik a gyerekeik festészethez való viszonyulásáról és a televízió tetején felrobbanó pingvinről beszélgetnek, egyszer pedig Jean-Paul Sartre-t is meglátogatják.
Pythonék néhány ismert embert az átlagosnál többször tettek gúny tárgyává. A leggyakrabban talán Reginald Maudling, egy konzervatív politikus vált ilyen módon nevetségessé. Néhányszor az akkori oktatási minisztert, Margaret Thatchert is megemlítették (egyszer azt állították, hogy az agya a lábában van, amin a közönség kitűnően szórakozott). Az USA akkori elnöke, Richard Nixon is gyakran feltűnt a műsorban – filmfelvételen.
Az állandó társszereplők között volt Carol Cleveland, Connie Booth, Neil Innes és a Fred Tomlinson Singers.
"Az ütődött vallások Kft." című jelenet végén szerepel Terry Gilliam egy animációja egy papról, akinek a fejében egy ördög lakozik, mely akkor válik láthatóvá, amikor mosolyog. Ez az animáció azzal fejeződik be, hogy a pap a fejét leszögeli, hogy ne legyen tovább látható az ördög a fejében. Ez az animáció az eredeti felvételen folytatódik, amikor is a pap egy telefonhívást kap a pokolból, ahol megjelenik az ördög, majd egy denevérré átváltozva elrepül. Ezután következik a "Hogyan álcázzuk magunkat?" jelenet. Ezt a jelenetet a TV adásban cenzúrázták, és elveszett, majd évekkel később egy amerikai magángyűjtő talált rá a 16 mm-es filmre, amely tartalmazta. Ma már a YouTube-on is megtekinthető (https://www.youtube.com/watch?v=l462aqpaAOY).