Mike Parkes

Mike Parkes
Életrajzi adatai
Teljes neve	Michael Johnson Parkes
Született	1931. szeptember 24. Richmond
Elhunyt	1977. augusztus 28. (45 évesen)[1] Torino
Nemzetisége	brit
Pályafutása
Kategória	Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei	1959, 1966-1967
Csapata	Fry, Ferrari
Nagydíjak száma	7 (6 rajt)
Világbajnoki címek	0
Győzelmek	0
Dobogós helyezések	2
Első rajtkockák	1
Leggyorsabb körök	0
VB-pontok	14
Első nagydíj	1959-es brit nagydíj
Legutolsó nagydíj	1967-es belga nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Mike Parkes témájú médiaállományokat.

Michael Johnson Parkes (Richmond, Surrey, 1931. szeptember 24. – Olaszország, Torino, 1977. augusztus 28.^[2]) angol autóversenyző.

Hét Formula–1-es nagydíjon vett részt, 1959. július 18-án debütált. Két dobogós helyezést ért el, és összesen 14 világbajnoki pontot szerzett. Szintén szerzett még egy pole-pozíciót is. Amikor nem versenyzett, Parkes közlekedési mérnökként dolgozott.^[3]

Pályafutása

Parkes az 1965-ös Nürburgringi 1000 km-es versenyen Graham Hill előtt, mindketten Ferrariban.

Willy Mairesse és Parkes a második helyen végeztek az 1962 májusában megrendezett Nürburgringi 1000 km-es versenyen. Ferrarijuk az azonos márkával versenyző Phil Hill és Olivier Gendebien által vezetett győztes autó után ért célba. A verseny 44 körös volt.^[4] Parkes pusztán egy autóhosszal végzett Graham Hill mögött a 28. Royal Automobile Club tourist trophy versenyen 1963 augusztusában.^[5] Umberto Maglioli és Parkes vezette a Ferrarik közül az egyiket, amelyek elfoglalták az első öt rajthelyet az 1964-es Sebringi 12 órás autóversenyen. A Ferrarikat új erőművekkel szerelték fel. Parkes ideje 3:10.4 volt.^[6] A versenyen Parkes új sebességi rekordot állított fel, és a valaha megtett legtöbb mérfölddel nyert.

Parkes és Maglioli, első alkalommal együtt dolgozva, tekintélyes távolsággal végeztek a Ferrarit vezető Ludovico Scarfiotti és Nino Vaccarella előtt.^[3] Parkes összeállt Jean Guichetval a Ferrarinál, hogy teljesítsék az 1000 km-es Classic of Monzát 1965 áprilisában. A 30 éves svájci Tommy Spichiger azonnal meghalt, amikor a Ferrari 365-ös prototípusával a pályára hajtott és az autó lángba borult. Parkes és Guichet győztek a legtöbbet vezetett Ferrari prototípusukkal, miután elvették a vezetést a John Surtees és Ludovico Scarfiotti párostól.^[7]

Formula–1

Parkes első Ferraris versenyén egy 2. helyet szerzett a Reims-en rendezett 1966-os francia nagydíjon. Jack Brabham nyerte a versenyt, és csapattársa, Denny Hulme jött be a 3. helyre a Brabham-Repcóval.^[8] Parkes megnyerte a nemzetközi Formula–1 versenyt Silverstoneban Brabham előtt 1967 áprilisában. Az 52 körös verseny volt az első Parkes szülőhazájában. A 152,36 mérföldes versenyt 1:19:39,25 alatt teljesítette 114,65 mph átlagsebességgel.^[9] A Ferrari úgy döntött, hogy benevez két 1996-os modellel az 1967-es Siracusa nagydíjra. Ez a verseny nem számított bele a Formula–1-es világbajnokságba. Az autókat Parkes és Scarfiotti vezették, Parkes vezetésével kettős győzelmet szereztek.^[10] Pikes Formula–1-es karrierje véget ért, miután eltörte mindkét lábát az 1967-es belga nagydíjon.

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év	Csapat	Modell	Motor	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	Helyezés	Pontok
1959	David Fry	Fry (F2)	Climax Straight-4	MON	500	NED	FRA	GBR DNQ	GER	POR	ITA	USA			Hn	0
1966	Scuderia Ferrari	Ferrari 312/66	Ferrari V12	MON	BEL	FRA 2	GBR	NED Ret	GER Ret	ITA 2	USA	MEX			8.	12
1967	Scuderia Ferrari	Ferrari 312/66	Ferrari V12	RSA	MON	NED 5	BEL Ret	FRA	GBR	GER	CAN	ITA	USA	MEX	16.	2

Közlekedési Mérnök

Parkes a Rootes csoportnál dolgozott 1950-1962 között, először mint gyakornok. A Rootes-nál az egyik szerepe projekt mérnökként a Hillman Imp fejlesztése volt. 1963-ban csatlakozott a Ferrarihoz fejlesztési mérnökként a közúti autók, nevezetesen a 330 GTC és a GT sportkocsik vezetőjeként. A munkától való távollétét követően, a komoly Formula–1-es balesete után visszatért a Ferrarihoz 1969-ben.

1974-ben elvállalt egy munkát, mint fő fejlesztési mérnök a Lancia Stratos fejlesztésében.

Források

1. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
2. Jenkins, Richard: The World Championship drivers - Where are they now?. OldRacingCars.com. (Hozzáférés: 2007. július 29.)
3. Sebring 'Crasher' Swept By Ferrari, Los Angeles Times, 22 March 1964, Page B5.
4. Phil Hill Wins Neurburgring, Los Angeles Times, 28 May 1962, Page B6.
5. Datelines In Sports, Los Angeles Times, 25 August 1963, Page K5.
6. Ferraris Taking Over Top 5 Sebring Spots, Los Angeles Times, 20 March 1964, Page B7
7. Swiss Driver Dies at Monza, Los Angeles Times, 26 April 1965, Page B3.
8. "Brabham Wins Formula One Race at Rheims", Los Angeles Times, 4 July 1966, Page B6.
9. "English Race Driver Wins In Ferrari", Los Angeles Times, 30 April 1967, Page I8.
10. "Ferrari to Enter Two Cars at Syracuse", Los Angeles Times, 17 May 1967, Page C6.

Külső hivatkozások

• www.mikeparkes.eu Archiválva 2014. december 17-i dátummal a Wayback Machine-ben Teljesebb életrajz és több, mint 150 fénykép