2004-ben harmadik számú pilótája volt a német Formula Renault-ban a Red Bull csapatának, valamint versenyzett a Formula Renault európai szériájában.[1]
Formula–1
Tagja volt a Red Bull Junior Teamnek, 2006-ban harmadik számú versenyzőként az utolsó három versenyen tesztelte a Formula–1-ben a Red Bull autóját Robert Doornbos helyett. 2006. szeptember 14-én az FIA-tól megkapta a szuperlicencét, mely egy szerződés és engedélyezi, hogy egy pilóta beüljön egy Formula–1-es autóba. A Red Bull azonban továbbra is Doornbost foglalkoztatta.
A 2007-es szezonban hivatalossá vált, hogy a Red Bull harmadik számú pilótája Ammermüller lett.[2][3] A szezon közben a GP2-ben balesetet szenvedett, helyére, Sébastien Buemit hívták. 2008-tól a nemzetközi Formula Master sorozatban versenyezett
A1 Grand Prix
Ammermüller a német A1 GP sorozatban is versenyezett és a 2007–08-as szezonban mutatkozott be a harmadik, sepangi versenyen. Nagyon erőszakos versenyzőnek tartották a társai, számos "drive through" (a versenyző agresszív vezetésért nem vehet részt a következő versenyen) büntetést kapott, az elsőt a kanadai versenyen kapta, ugyanezt elkövette a brit nagydíjon, majd Csehországban is, ezt követően 3 héttel később kizárták. Versenytársai becenevet is adtak neki ezek miatt: a "Hammermüller" becenevet kapta (Hammer - kalapács). A sorozatban azonban megszerezte első győzelmét Zhuhaiban.
Sportautózás
2010-ben elhagyta a Formulaautózás világát és a GT3-as koncepcióra váltott, az ADAC GT Masterben a Team Rosberg alkalmazásában egy Audi R8 LMS-t vezetett, Kenneth Heyerrel együtt.[4] Az összetett 12. pozíciójában rangsorolták őket. Egy évvel később az Akrapovic csapathoz igazolt át egy Porsche 911 GT3 Cup-al.[5]
2011. augusztus 27-én diadalmaskodott a VLN-széria ADAC Ruhr Cup versenyén, amely a legendás Nürgburgring–Nordschleife került megrendezésre egy hosszútávú programban. Frank Biela és Christian Hohe Nadel társaságában a Raeder Motorsport elsőkerék-hajtású Audi TT RS-jével haladt át a célvonalon.[4]
2012-től a Porsche-márkakupában, a Porsche-szuperkupában indult a legerősebb egyesület, a Lechner Racing színeiben.[6] 2015 augusztusában a belgiumi Spa-ban nagy sebességgel a falnak csapódott, de nem szenvedett komolyabb sérüléseket.[7] 2017 és 2019 között sorozatban háromszor nyerte meg a bajnokságot, többször is szoros küzdelemben.[8] Ezen időszakban összesen 11 futamgyőzelmet és 41 dobogót szerzett, amellyel a széria történetének harmadik legsikeresebb pilótája lett, René Rast és Wolf Henzler mögött.[9][10] A 2019-es kiírás végeztével csapatával közösen ismertette, hogy távozik a sorozatból.[11] Több idényben a német Porsche Carrera-kupában is rajthoz állt.
2020-ban szerződést kötött az SSR Performance Porsche csapattal és Christian Engelhart oldalán az ADAC GT Masterben[12] három győzelemmel és 181 ponttal bajnoki címet ünnepelhettek.[13] 2021-re maradt az istállónál és a legutolsó fordulóig küzdve, Mathieu Jaminettel négy ponttal maradtak le a Christopher Mies–Ricardo Feller Audis duótól.[14] Még ebben az évben lehetőséget kapott a GT3-as szabályrendszerre váltott DTM-ben, szabadkártyával a Nürburgringen.[15]
2022 márciusában, két év kihagyás után továbbra is, immár a kiegészült SSR Huber Racinggel vágott neki a Porsche-szuperkupa küzdelmeinek.[16][17] Júliusban, a franciaországi Paul Ricad-on rendezett gp után egyik hivatalos oldalán bejelentette, hogy nem folytatja a szezont és a végleges visszavonulást is számításba vette.[18]