Az amerikai mexikóiak (angolul: Mexican Americans, spanyolul: mexicano-americanos vagy estadounidenses de origen mexicano) azok az amerikaiak, akik részben vagy teljesen mexikói származásúak. 2016. júliusi felmérés szerint az Egyesült Államok teljes lakosságának 11,2%-át teszik ki a mexikói származású lakosok, ez lélekszámban 36,3 millió főt jelent. Az USA hispán és latin származású lakosságának a 63,2%-át mexikóiak teszik ki.
Az Egyesült Államokban él a világ második legnépesebb mexikói közössége, egyben itt élnek legtöbben az anyaországon kívül.
Területileg az amerikai mexikóiak 60%-a Kaliforniában és Texasban élnek.[2]2015-ben az USA-ban hivatalosan 157.227 fő mexikói bevándorlót fogadott be[3] és 2016-ban összesen 1,31 millió fő mexikói volt, aki az USA bevándorlási várólistáján volt nyilvántartva.[4]
Történelem
18. és 19. század
Az USA délnyugati részén Új-Spanyolország idején megjelentek a spanyol telepesek és a területen spanyol nyelven beszéltek és később jelent meg az angol nyelv használata.
1813-ban a tejanók, akik Texast gyarmatosították, létrehoztak egy olyan kormányzatot Texasban, amellyel Mexikó függetlenedne a spanyol vezetéstől. Ekkoriban ez nehéz volt, hiszen a mexikóiak a településükhöz és régiójukhoz voltak hűségesek, amik a Spanyol Alkirályság gyarmatai voltak. Ez különösen jellemző volt Mexikó központi területétől távol eső olyan régióira, mint amilyenek Zacatecas, Texas, Yucatán, Oaxaca vagy Új Mexikó voltak.[5]
1831-ben Texasban kitört a texasi forradalom, aminek oka az volt, hogy Mexikó arra ösztönözte az Amerikából hozzájuk induló bevándorlókat, hogy telepedjenek le Texas keleti részén, emiatt 1831-re az angol anyanyelvű lakosság tízszer több volt, mint a spanyol ajkú tejanók voltak. Ráadásul mind a két népcsoport többsége Texas keleti részén élt.[6] A mexikói kormány abban volt érdekelt, hogy az angol-amerikai bevándorlók száma növekedjen ugyanakkor csökkenjen azon betelepülők száma, akiket Amerikából be lehet engedni Texas területére. A mexikói kormány Texas területén eltörölte a rabszolgaságot, ami az amerikai rabszolgatartók haragját váltotta ki.[7] Az amerikai telepesek számos tejanóval együtt fellázadt Mexikóváros központosított hatalmával és Santa Anna rezsimjével szemben. A többi tejano Mexikóhoz volt hűséges illetve pártatlan volt.[8][9]
1836-ban Texas elnyerte függetlenségét, ám a hispán lakosságot az állam számos jogától megfosztotta, a texasi törvényhozásban hosszú időre nem lett képviseletük. 1838-ban francia expedíciós hadsereg vonult be Texas területére.
Texashoz hasonlóan, Kalifornia is spanyol gyarmat volt. A helyi lakosok a californiók voltak, akik Kalifornia spanyol ajkú mexikói és spanyol nyelvet beszélő indián származású lakosai voltak, amíg nem csatlakozott az USA-hoz. A spanyol betelepülés 1769-ben San Diegó-i Katolikus Misszió megalapításával kezdődött meg. Ezt követően 1823-ig még 20 másik missziót hoztak létre Kalifornia partvidékén.[10]
1833-ban a missziókat a mexikói kormány szekularizálta, ami azt jelentette, hogy az állam volt addig a földek tulajdonosa. A földeket elosztották a farmerek között, amivel a terület társadalmi-gazdasági alapját hozták létre.
1846-ban a californiók vereséget szenvedtek Los Angelesben az amerikai erőkkel szemben, azt követően ismét vereséget szenvedtek miután az amerikaiak megerősítették hadi állásaikat Kalifornia déli részén. A kaliforniai aranyláz következtében bányászok tízezrei érkeztek Kaliforniába, amivel egyes területeken véget ért a Kaliforniára jellemző farmergazdálkodó ranchero életstílus.
Az amerikai fennhatóság alá került californiók jogait továbbra is garantálták törvényben, ám a valóságban számos esetben elvették földjeiket és megfosztották jogaiktól és vagyonaiktól. Magasabb adókkal is sújtották őket, annak érdekében, hogy a rancherokon élő farmerek elveszítsék társadalmi-gazdasági befolyásukat, mert Mexikó-pártiak voltak.
19. század második fele: Kivándorlás Mexikóból
A liberálisPorfirio Díaz által fémjelzett gazdaság fejlesztő programnak köszönhetően nem csak Mexikón belül a falvakból a városokba indult meg a vándorlás, hanem Mexikóból az Egyesült Államokba. Nagyszabású vasút építési program indult el, amivel Mexikó központi részeit kötötték össze az Egyesült Államok határával emellett más addigi elszigetelt régiókat is bevontak. A kivándorlás másik fő oka volt, hogy Mexikóban földekhez csak nemesek juthattak. Ezek miatt először fordult elő, hogy mexikóiak tömegesen vándoroltak az Egyesült Államokba jobb gazdasági lehetőségek miatt.[11]
20. század
Miközben az amerikai-mexikóiak a délnyugati államokban éltek tömegesen, addig az első világháború alatt olyan ipari településekre költöztek sokan, mint St. Louis, Chicago, Detroit, Cleveland, Pittsburgh és egyéb acéliparáról híres településre. Hasonlóan az európai bevándorlókhoz, őket is olyan munkák esetében alkalmazták, amik nem igényeltek angol nyelvtudást.
A 20. század első felében számos mexikói dolgozó csatlakozott az általuk alapított illetve a már meglevő szakszervezeti szövetségekbe. A legjelentősebb mexikóiakat érintő szakszervezeti törekvés volt, amikor a mezőgazdasági dolgozóknak szakszervezetet akartak létrehozni és megalapították a United Farm Workers(Egyesült Farm Munkások) szakszervezetet, amivel hosszú sztrájkba léptek és bojkottot hirdettek az 1960-as években a San Joaquín- és a Coachella-völgyben levő szőlősgazdák ellen. A szakszervezet Cesar Chavez és Dolores Huerta vezetésével elérték, hogy a munkások kapjanak munkanélküli segélyt illetve tovább folytatták a küzdelmet, hogy a bevándorló munkások jogait védjék és elfogadható béreket kapjanak.
Az 1960-as és 1970-es években számos hispán és latin származású diák szimpatizált a mexikói nacionalizmussal és a közösségen belül igyekeztek külön nevezni magukat. Vita kezdődött a csikánó, latin, mexikói származású amerikai és hispán megnevezésről. Ezzel komoly ellentét alakult ki a közösségen belül, hiszen voltak akik, az amerikai társadalomba való integrálódás szükségességét éltették, míg mások az elszigetelődés mellett foglaltak állást. Komoly megosztottság volt a frissen betelepült mexikói családok és a második és harmadik generációs bevándorló családok közt. A megosztottságot még erősítette a többi hispán és latin származású bevándorlók a saját kulturális hátterükkel.
Az USA történelme során a mexikói származású embereket számos negatív közhellyel illeték meg, ami nagyban a média és a popkultúra terjesztett el.[13][14] Mexikóiak számos diszkriminációt szenvedtek el nemzetiségük, bőrszínük, kultúrájuk, szegénységük és a spanyol nyelv használata miatt.[15]
A nagy gazdasági világválság idején az Egyesült Államok kormánya olyan programot hozott létre, amivel mexikóiakat ösztönöztek arra, hogy költözzenek Mexikóba. Ezreket viszont ki kellett toloncolni. Több mint 500 ezer olyan személyt toloncoltak ki, akik már amerikai állampolgársággal rendelkeztek.[16][17]
Mexikói származású amerikaiak és afroamerikai szegregálódása közti különbség
Számos társadalomkutató tudós azt állítja, hogy a latinok szegregálódása kevésbé markáns, mint a feketéké. Ez alatt azt értik, hogy a latinok szegregálódásának oka az alacsony (társadalmi-gazdasági) osztályhelyzetük, míg a feketék szegregációja a rasszizmussal mutat összefüggést.[18]
Az 1900-as évek első felében faji elhatárolódás a feketék és a fehérek között Texasban magától értetődő volt, míg a mexikóiak és a fehérek között nem volt. A mexikóiak ugyanúgy járathatták gyerekeiket a fehérekkel egy iskolába és tanulhattak ugyanabban a felsőoktatási intézményben. Egy társaságba járhattak a mexikóiak a fehérekkel és házasodhattak is, míg ugyanez a feketék esetében lehetetlen volt. A faji szegregáció a mexikóiak esetében jóval kevésbé volt jellemző, mint a feketéknél, még akkor is, amikor a feketék magasabb gazdasági státusszal rendelkeztek.[19]
1949-ben választották meg Edward Roybalt a Los Angeles-i városi közgyűlésbe, mint az első mexikói származású képviselőt, majd 1963 és 1993 között a képviselőház tagja volt, ez is jele volt annak, hogy a mexikóiak politikai befolyása az USA-ban nőtt az 1960-as években. 1968-ban Los Angelesben sztrájkot tartottak az iskolákban, követelték, hogy a mexikóiak szegregációját szüntessék meg, tegyenek meg mindent az érettségizettek számának növekedése miatt, illetve követelték, hogy helyezzék vissza állásukba azon elbocsátott tanárokat, akik a diákmozgalmakat támogatják.
1972-ben a Csikánó Mozgalom egyik fontos éve volt, ugyanis megszületett a La Raza Unida (Egyesült Emberek Pártja) létrehozásáról szóló egyezmény, amivel a csikánók célja az volt, hogy a párt az Amerikai Egyesült Államok harmadik legerősebb politikai erejévé váljon.[20]
Szegregált iskolák
Bizonyos esetekben a mexikóiaknak kötelező volt gyerekeiket "mexikói iskolába" íratni, ahol az osztálytermek felszerelése rosszabb, a tanév pedig rövidebb volt és az oktatás színvonala nem felelt meg az általános követelményeknek.[19]
1923-ban Texas Állam Oktatási Felügyelői Bizottsága megállapította, hogy a nem fehér osztályoknak a tanév 2,4 hónappal volt rövidebb, mint az angol-amerikaiknak. Egyesek úgy értelmezték a rövidített tanévet, mint "társadalmi nyomásgyakorlás" megteremtését annak érdekében, hogy mexikói származásúak közül minél több szakképzetlen munkás legyen, amire szüksége a korabeli gazdaságnak. A kevesebb oktatás miatt a mexikóiak a társadalmi ranglétra aljára kerültek. Miután korlátozták a mexikói származású diákoknak a tanítási napok számát, előírták nekik, hogy dolgozzanak a mezőgazdaságban illetve vállaljanak idénymunkát. Ennek következtében a magasabb színvonalú oktatással járó társadalmi felemelkedésre az esély csekély maradt számukra.[21]
Mexikói közösségek
Arizona
Phoenix: A városban él az USA ötödik legnagyobb mexikói közössége.
Tucson-i agglomerációs övezet: Az 1 millió lakos 30,8%-a mexikói származású.
Colorado
Denver: A 2010-es népszámlálási adatok szerint mintegy 1 millió mexikói származású lakosa van a városnak.[22]
Greeley: A város lakosságának harmada hispán származású, többségében mexikói.
Dél-Colorado: Colorado déli részén a spanyol gyarmatosításoknak köszönhetően érkezett és maradt meg sok mexikói telepes. Pueblo lakosságának majdnem a fele hispán származású, többnyire mexikói. Emellett La Junta, Rocky Ford, Las Animas, Lamar, Walsenburg, és Trinidad településeken többségben vannak a mexikói származású lakosok.
Illinois
Chicago-i agglomerációs övezet: A térségben 1,5 millió mexikói származású lakos él.
Nevada
Las Vegas: A lakosság 31%-a hispán származású, ezen belül a mexikóiak aránya 24%.
East Los Angeles: A lakosság 97%-a hispán származású, ezen belül 88%-a mexikói. A város lakosságának 40%-a hivatalosan mexikói, beleértve az USA-ban született mexikóiakat is.[23]
San Francisco Bay Area: A térségben 1 millió hispán származású ember él, akik többsége mexikói. San Francisco mexikói negyede a Mission District, ahol a lakosság 10-20%-a mexikói . A térségben San Joseban és Oaklandban élnek legnagyobb arányban. San Joseban él a térségben a legtöbb mexikói, Oaklandben a lakosság 25%-át ők adják.
San Diego: Minden harmadik lakosa hispán származású, többségük mexikói.
Dallas–Fort Worth városkomplexum: 1,5 millió mexikói él a térségben, amivel itt található az USA-ban a harmadik legnépesebb külföldi születésű mexikóiak közössége.
San Antonio: A lakosság több mint a fele (53%) 705.330 fő mexikói származású, amivel az USA második legnagyobb arányban mexikóiak által lakott városa.
Laredo: A legfontosabb amerikai határátkelőhely, ami Nuevo Laredoval határos, a lakosok többségének spanyol az anyanyelve.
Továbbá jelentős mexikói közösség él El Paso településen, valamint Dél-Texasban. Ez utóbbi területet a Rio Grande határolja nyugatról és délről, keletről pedig a Mexikói-öböl. A területen Laredo, Corpus Christi és Brownsville települések rendelkeznek jelentős mexikói közösségekkel.
Új-Mexikó
Albuquerque: A lakosság 46,7%-a hispán származású, aminek többsége mexikói.
Santa Fe: A város hagyományosan a mexikóiak kulturális központja Új-Mexikóban.
Híres emberek
Történelmi személyiségek
Juan Seguin, egy olyan politikai és katonai személyiség volt a Texasi forradalom alatt, aki elősegítette Texas függetlenségének megvalósulását .[24]
Antonio Menchaca, a texasi forradalomban harcoló katona és politikus volt.
Romualdo Pacheco volt Kalifornia 12. kormányzója. Ő volt Kalifornia első és egyetlen latin származású kormányzója.
Rosemary Barkett Florida Legfelsőbb Bíróságának első női elnöke volt és az 1981-ben létrejött Irán-Egyesült Államok döntöbíróságának bírója.
Zene
Joan Baez, folk énekesnő, dalszövegíró, zenész és aktivista,[26] akinek kortárs folk zenéje gyakran szól a társadalmi igazságosságról és tiltakozásról.[27]
Vikki Carr egy énekesnő, aki különböző zenei stílusokban próbálta ki magát, mint a jazz, pop és country stílusok, amikben mind spanyol nyelven énekelt. 10 kislemeze került az USA kislemez eladási listájára és 13 albuma került az USA pop nagylemez eladáis listájára.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Mexican Americans című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
↑Flores Niemann Yolanda, et al. ‘’Black-Brown Relations and Stereotypes’’ (2003); Charles Ramírez Berg, ’’Latino Images in Film: Stereotypes, Subversion, & Resistance’’ (2002); Chad Richardson, ‘’Batos, Bolillos, Pochos, and Pelados: Class & Culture on the South Texas Border’’ (1999)