Magyarországra visszatérve az Operaház zenekarának hangversenymestere lett 1921-től haláláig.[9] Ugyanebben a rangban volt a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarában, mellette a társaság titkára is volt az 1927 és ’34 közötti időszakban.
Az 1930-as években képzett, fiatal muzsikusokból létrehozta az Állástalan Zenészek Szimfonikus Zenekarát, ezt maga vezényelte, komolyzenét és igényes könnyűzenét egyaránt játszottak a Magyar Rádióban.[11] (Halála után Vincze Ottó vette át az irányítást, egészen 1942-ig.[12])
1936-ban kinevezték a zenekari gyakorlat és a vonósjáték rendes tanárává a Zeneakadémián.