PROFILBARU.COM

	Maxim Vengerov
Született	1974. augusztus 20. (50 éves); Novoszibirszk; Cseljabinszk;
Állampolgársága	német; izraeli; szovjet;
Foglalkozása	karmester; zenepedagógus; egyetemi oktató; hegedűművész; brácsaművész; neveléstudós;
Tisztsége	UNICEF jószolgálati nagykövet
Iskolái	Royal Academy of Music
Kitüntetései	Classic Brit Awards; Echo Klassik Award - Instrumentalist of the Year (1997); Echo Klassik Award - Instrumentalist of the Year (2003); Saar-vidéki Érdemrendje (2006. január 27.); honorary doctor of the Royal College of Music (2019);
	Zenei pályafutása
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Műfajok	komolyzene
Kiadók	EMI; Teldec; Warner
Hangszer	hegedű
	Hangminta
	Maksim Vengerov voice.oga
	weboldal; Facebook; IMDb;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Maxim Vengerov témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Maxim Vengerov, oroszul Makszim Alekszandrovics Vengerov (Максим Александрович Венгеров; Novoszibirszk, 1974. augusztus 20. –) orosz származású izraeli hegedűművész, karmester, tanár.

Élete, munkássága

Vengerov a szovjetunióbeli Novoszibirszkben, Nyugat-Szibéria legnagyobb városában született, egyetlen gyermekként. Apja, Alekszandr Vengerov az ottani szimfonikus zenekar oboistája, anyja, Larissza egy gyermekotthon igazgatója volt, aki az intézmény ötszáz tagú gyerekkórusát vezette. Négyéves korában meghallgatta, és tanítását vállalta Galina Turcsanyinova. „Óriási tehetsége van – mondta –, ezért kétszer olyan keményen kell dolgoznia, mint másnak.” 1981-ben Moszkvába költözött a nagyszüleihez, és a Csajkovszkij Konzervatóriumhoz kapcsolódó Központi Speciális Zeneiskolában tanult tovább. Három évvel később vissza kellett térnie Novoszibirszkbe, mert a nagyapja megbetegedett. Zahar Bronnál, kora egyik legkiválóbb tanáránál tanult tovább, aki Vagyim Repin tanára is volt. Tízévesen megnyerte az 1984-es junior Wieniawski versenyt Lengyelországban, 11 évesen pedig a Csajkovszkij-verseny nyitókoncertjén játszott, amelyről a Melogyija kiadó hangfelvételt készített. Amikor Bron 1987-ben a londoni Királyi Zeneakadémia tanára lett, a 13 éves Vengerov és családja is vele költözött, majd amikor mestere a Lübecki Zeneakadémián lett tanár, oda is követték.

1990-ben családjával együtt kivándorolt Izraelbe, és felvették az izraeli állampolgárságot. 15 évesen fellépett az amszterdami Concertgebouw-ban, és ugyanebben az évben megnyerte a londoni Nemzetközi Carl Flesch versenyt,^[8] amelynek eredményeként elindult nemzetközi karrierje. 1991-ben debütált az Egyesült Államokban a New York-i Filharmonikusokkal. 1992-ben szerződést kötött a Teldec hanglemezkiadóval, majd 2000-ben az EMI kiadóval. Nagy áttörést jelentett számára 1994-ben Sosztakovics és Prokofjev hegedűversenyeinek felvétele, amelyen a Londoni Szimfonikus Zenekart egyik mentora, Msztyiszlav Rosztropovics dirigálta. A felvétel két Gramophone-díjat nyert. 2004-ben a Britten–Walton CD-je nyert Grammy-díjat. 2013-ban Tokióban éves Vengerov Fesztivált rendeztek, amelyen koncertek és mesterkurzusok is helyet kaptak. Vengerov Barenboim és Rosztropovics támogatásával folyamatosan bővítette repertoárját az oroszok és a romantikusok körétől egyfelől a barokk, másfelől a kortárs művek felé. Ennek egyik példájaként 2017-ben Pekingben, a darab világpremierjén bemutatta Csen Csi-kang kínai zeneszerző La Joie de la souffrance című, hegedűre és zenekarra írt művét. Vengerov a brácsa felé is nyitott, figyelemre méltó felvételek fűződnek a nevéhez ezen a hangszeren is. 2005-ben egy súlyemelő edzésen megsérült a válla, így a hegedülést átmenetileg szüneteltetnie kellett. Az esetről azonban Vengerov azt nyilatkozta az Indexnek, hogy „A baleset csak pletyka volt”. Ezért is tanult az örmény Vag Papiannál vezényelni, Didier Lockwoodnál az improvizációt tanulmányozta, majd részt vett egy kétéves operavezetési programban. 2000 és 2005 között hegedűprofesszor volt a németországi Saarbrückeni Egyetemen, azután tanított a svájci Menuhin Intézetben, 2005-től pedig a londoni Royal College of Musicban. A tanítás mellett számos versenyzsűriben is részt vett, köztük a Donatella Flick karmesterversenyen, a Menuhin-hegedűversenyen, a Henryk Wieniawski-hegedűversenyen és a montreali nemzetközi hegedűversenyen.

1997-től – első klasszikus zenészként – az UNICEF jószolgálati nagykövete, utazásai során a zenei élményt vitte el a szegény és háborús körülmények között élő gyermekek számára, például Ugandába, Thaiföldre és Koszovóba.

Vengerov 1998-tól egy 1727-es „ex-Kreutzer” Stradivarius-hegedűn játszik, Jasha Heifetz vonójával. A hangszert Yoko Nagae Ceschina grófnő, művészeti mecénás vásárolta meg számára.

Izraeli állampolgár. Felesége Olga Gringolc, Ilja Gringolc hegedűművész nővére, két lányuk van.

Maxim Vengerov többek szerint a világ egyik legragyogóbb hegedűművésze. Adrian Hamilton zenekritikus szerint „Vengerov a világ kedvenc hegedűse, … aki magában hordozza az olyan nagy hegedűsök hagyományát, mint Heifetz és Ojsztrah”. Roby Lakatos cigány hegedűművész szerint „Maxim úgy játszik, mint egy isten”. Galina Turcsanyinova, első tanára szerint „Olyan hegedűművész, mint Maxim, száz év alatt csak egyszer születik”. Vengerov magáról, előadó-művészetéről így nyilatkozott: „A célom a színpadon nem az, hogy az emberek azt mondják, érdekes értelmezés volt. Ehelyett azt szeretném, hogy a közönség jobban érezze magát egy napig, úgy érezze, hogy átélte a lelket.”

Felvételei

Az AllMusic és a Discogs nyilvántartása alapján.

Megjelenés	Tartalom	Közreműködők	Kiadó
1986	Concert at the Grand Hall of Moscow Conservatoire 11 June, 1986		Melogyija
1989	Maxim Vengerov (Schubert, Csajkovszkij, Ernst, Ysaÿe…)	Irina Vinogradova	Biddulph Recordings
1992	Beethoven: Sonata No. 9 „Kreutzer”; Brahms: Sonata No. 2	Alekszandr Markovics	Teldec
1993	Bruch, Mendelssohn: Violin Concertos	Gewandhausorchester Leipzig, Kurt Masur	Teldec
1994	Prokofjev&Sosztakovics: Violin Concertos No. 1	London Symphony Orchestra, Msztyiszlav Rosztropovics	Teldec
1997	The Road I Travel (Csajkovszkij, Waxman, Brahms, Mozart…)		Teldec
1999	Brahms: Violin Concerto; Sonata No. 3	Chicago Symphony Orchestra, Daniel Barenboim	Teldec
2000	Scsedrin: Concerto Cantabile; Csajkovszkij: Sérénade mélancolique Op26; Stravinsky: Violin Concerto in D	London Symphony Orchestra, Msztyiszlav Rosztropovics	EMI Music Distribution
2003	Britten: Violin Concerto; Walton: Viola Concerto	London Symphony Orchestra, Msztyiszlav Rosztropovics	EMI Classics
2007	Mozart: Violin Concertos Nos. 2 & 4; Sinfonia concertante	UBS Verbier Festival Chamber Orchestra	EMI Classics
2013	Bach & Beethoven (+Wieniawski, Brahms)	Itamar Golan	Wigmore Hall Live
2014	Beethoven, Schubert, Franck: Concert in Moscow, 2013		Warner Music
2019	Gateways: Csen, Kreisler, Rachmaninov	Shanghai Symphony Orchestra, Ju Long	Deutsche Grammophon

Jegyzetek

↑ MusicBrainz (angol nyelven). MetaBrainz Foundation
↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2023. október 17.)
↑ 37, 238, Saarland Official Gazette, 2006, 1, 2006. augusztus 24., 1516, Saarbrücken
↑ https://www.rcm.ac.uk/about/historyofthercm/honoursandfellowships/NEW%20Honorary%20Doctorate%20List%20(2019).pdf
↑ A verseny névadója a magyar származású Flesch Károly.

Források

Adrian Hamilton: Maxim Vengerov: The showman. independent.co.uk. (angolul) The Independent (2005. január 22.) (Hozzáférés: 2020. október 20.) arch
James Manheim: Maxim Vengerov: Biography by James Manheim. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2020) (Hozzáférés: 2020. október 20.)
Maxim Vengerov: Biography. medici.tv. (angolul) Medici TV (1974. augusztus 20.) (Hozzáférés: 2020. október 20.)
Nan Csen: 'For the sake of art'. chinadaily.com.cn. (angolul) ChinaDaly (2017. október 23.) (Hozzáférés: 2020. október 20.)
Kolozsi László: Még az aggályos Beethovennek is tetszene. index.hu. Index.hu Zrt. (2014. március 26.) (Hozzáférés: 2020. október 22.)
Maxim Vengerov: Discography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2020) (Hozzáférés: 2020. október 20.)
Maxim Vengerov: Discography. discogs.com. (angolul) Discogs (2020) (Hozzáférés: 2020. október 20.)