PROFILBARU.COM

	Massimo Bontempelli
Született	1878. május 12.; Como
Elhunyt	1960. július 21. (82 évesen); Róma
Álneve	Flor
Állampolgársága	olasz (1946. június 18. – 1960. július 21.); olasz (1878. május 12. – 1946. június 18.);
Foglalkozása	író; költő; újságíró; zeneszerző; regényíró; esszéíró; színműíró; sci-fi író; politikus; fordító; irodalmár;
Tisztsége	az olasz szenátus tagja (1948. május 8. – 1950. február 2.)
Iskolái	Torinói Egyetem
Kitüntetései	Golden Laurel of the Polish Academy of Literature; Strega Prize (1953);
Sírhelye	Campo Verano
	IMDb;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Massimo Bontempelli témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Massimo Bontempelli (Como, 1878. május 12. — Róma, 1960. július 21.) olasz költő, író, esszéista, műfordító.

Pályafutása

Az első világháborúban fronttisztként harcolt. Klasszikus tanulmányokat folytatott, a latin és görög nyelv tanára lett, évekig működött a tanári katedrán. 1930-tól az olasz királyi akadémia tagja volt. Belépett a fasiszta pártba, azonban 1939-ben, amikor a származása miatt Arnaldo Momigliano irodalomtudóst megfosztották katedrájától és azt felajánlották neki, Bontempelli ezt nem fogadta el, mire kizárták a pártból, felfüggesztették akadémiai tagságát és áttelepítették Velencébe. 1948-ban szenátorrá választották, azonban mandátumát csak 1950 februárjáig töltötte be, mivel a jobboldali többség azt érvénytelenítette. Élettársával, Paola Masino írónővel 1950-ben költözött Rómába. Utolsó évtizedét itt töltötte betegen és munkaképtelenül. Korábban többször járt Budapesten is. Szülővárosában emlékmúzeumot alapítottak a tiszteletére.

Irodalmi munkásságát klasszikus ódákkal kezdte, novella- és regényírással folytatta és később az olasz irodalom egyik legmerészebb és legegyénibb alakjává vált. Humora keserűen egyéni, fantáziája egészen szertelen, stílusa kemény és monumentális. A Novecento c. folyóirat alapítója és szerkesztője volt.

Főbb művei

La vita intensa ('Az intenzív élet', novellák, 1920)
La vita operosa ('A tevékeny élet', novellák, 1921)
Eva ultima ('Utolsó Éva', kisregény, 1923)
La donna dei miei sogni ('Álmaim asszonya', regény, 1925)
Nostra Dea (történelmi vígjáték, az író kísérőzenéjével, 1925: Fáy E. B., Istennőnk, Nemzeti Színház Kamaraszínháza, 1933)
Il figlio di due madri ('Két anya fia', regény, 1929)
Vita e morte di Adria e de' suoi figli (regény, 1930: Révay J., Világszép asszony, Adria, 1933)
La famiglia dei fabbro (regény, 1932: Révay J., Az ezüst kakas, 1940)
522 (regény, 1932: Révay J., ua., 1940)
Burosangue ('Telivér', 1933)
Gente nel tempo (regény, 1937: Rónai M. A., Halálos élet, 1938)
L'avventura novecentista ('A novecentista kaland', esszé, 1938)
Giro dei Sole (három kisregény, 1941, Kolozsvári Grandpierre E., A nap útján, 1943)

Gyűjteményes kiadások

Teatro ('Színművei', 1947)
Bacconti ('Elbeszélő művei', 1947—1956)

Jegyzetek

↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
↑ ^a ^b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b Babelio (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 16.)
↑ ^a ^b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ Find a Grave (angol nyelven)