Margaret Drabble

Margaret Drabble
2011-ben
2011-ben
Született1939. június 5. (85 éves)
Sheffield, Anglia
ÁlneveMargaret Drabble
Állampolgárságabrit
Nemzetiségeangol
Házastársa
  • Clive Swift (1960. június – 1975)
  • Michael Holroyd (1982–)
Gyermekei
  • Adam Swift
  • Joe Swift
SzüleiJohn Drabble
Foglalkozása
Iskolái
  • Newnham College
  • Sheffield High School for Girls
Kitüntetései
  • a Brit Birodalom Érdemrendje
  • John Llewellyn Rhys-díj
  • Fellow of the Royal Society of Literature
  • James Tait Black-emlékdíj (1967)[1]
  • E. M. Forster Award (1973)
  • St. Louis Literary Award (2003)
A Wikimédia Commons tartalmaz Margaret Drabble témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dame Margaret Drabble, Lady Holroyd, DBE (Sheffield, 1939. június 5. –)[2] angol életrajzíró, regényíró és novellaíró.

Könyvei közé tartozik a The Millstone (1965), amely a következő évben elnyerte a John Llewellyn Rhys-díjat, és a Jerusalem the Golden, amely 1967-ben elnyerte a James Tait Black-emlékdíjat(wd). 2006-ban a Cambridge-i Egyetem kitüntetésben részesítette, mivel korábban számos vöröstéglás(wd)[3] (pl. Sheffield(wd), Hull(wd), Manchester) és lemezüveg egyetem(wd)[4] (például Bradford(wd), Keele(wd), East Anglia(wd) és York(wd)) díjat kapott. 1973-ban megkapta az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia(wd) E. M. Forster-E. M. Forster-díjdíját(wd).

Drabble írta Arnold Bennett(wd)[5] és Angus Wilson(wd)[6] életrajzát, és szerkesztette az Oxford Companion to English Literature két kiadását és egy Thomas Hardyról szóló könyvet.

Fiatalkora

Sheffieldben született, a megyei bíróság bírája és regényírója, John Frederick Drabble(wd) és a tanárnő, Kathleen Marie (született Bloor) második leányaként. A nővére A. S. Byatt regényíró és kritikus volt;[2] a legfiatalabb nővére Helen Langdon(wd) művészettörténész, testvérük pedig Richard Drabble(wd) KC(wd) ügyvéd. Drabble apja részt vett a zsidó menekültek elhelyezésében Sheffieldben az 1930-as években.[7] Anyja shaviánus, apja kvéker volt.[7]

Miután részt vett a The Mount Schoolban, egy yorki kvéker bentlakásos iskolában, ahol édesanyja dolgozott, Drabble ösztöndíjat kapott a cambridge-i Newnham College-ba(wd).[2] Cambridge-ben tanult angol irodalmat.[8] 1960-ban csatlakozott a Stratford-upon-Avon-i Royal Shakespeare Company-hoz, és mielőtt irodalomtudományi és írói karriert akart folytatni, Vanessa Redgrave és Diana Rigg mellett dolgozott.[2][9]

Magánélete

Drabble 1960 és 1975 között házasodott össze Clive Swift színésszel. Három gyermekük született, a kertész és tévés személyiség, Joe Swift(wd); az akadémikus Adam Swift(wd); és Rebecca Swift(wd) († 2017), aki a The Literary Consultancy nevű céget vezette.[10][11][12] 1982-ben Drabble férjhez ment Sir Michael Holroyd(wd) író és életrajzíróhoz;[13] Londonban és Somersetben élnek.[2]

Nővérével, A. S. Byatt-tel való kapcsolata néha feszült volt, mert mindkettőjűk írásaiban önéletrajzi elemek jelentek meg. Bár a kapcsolatuk már nem különösebben szoros, és nem olvassák egymás könyveit, Drabble a helyzetet "normális testvéri rivalizálásként"[14] írja le a helyzetet, Byatt pedig azt mondta, hogy "a pletykalapok szörnyen túlértékelték", és hogy a nővérek "alapvetően mindig is kedvelték egymást".[15]

Amikor 1978-ban a The Paris Review(wd) munkatársa, Barbara Milton interjúra kereste Drabble-t, úgy jellemezték, hogy "kisebb, mint azt a fényképeit nézve várhatnánk. Az arca finomabb, szebb és fiatalabb, meglepően fiatal ahhoz képest, aki annyi könyvet készített az elmúlt tizenhat évben. Szemei nagyon tiszták és figyelmesek, és ellágyulnak, amikor maguk a kérdések és saját gondolatmenete szórakoztatja, ahogy gyakran teszi."[8] Ugyanebben az interjúban bevallotta, hogy három író iránt érzett "nagy csodálatot": Angus Wilson(wd), Saul Bellow és Doris Lessing.[8]

Nézetek a 2003-as iraki invázióról

A 2003-as iraki inváziót követően Drabble így írt az Amerika-ellenesség várható hullámáról: "Amerika-ellenességem szinte ellenőrizhetetlenné vált. Megszállt, mint egy betegség. Felszáll a torkomban, mint a savas reflux, az a divatos amerikai betegség. Most már utálom az Egyesült Államokat és azt, amit Irakkal és a tehetetlen világ többi részével művelt", annak ellenére, hogy "emlékeztem a sok amerikaira, akiket ismerek és tisztelek". Írt a háborúról készült képek miatti szorongásairól, Jack Straw-val(wd) szembeni kifogásairól a guantánamói fogolytáborral kapcsolatban, valamint "az amerikai imperializmusról, az amerikai infantilizmusról és az amerikai diadalról azokról a győzelmekről, amelyeket nem is nyert meg". Emlékeztetett George Orwell szavaira az 1984-ben a "hatalom mámoráról" és "a győzelem izgalmáról, a tehetetlen ellenség lábbal taposásának érzéséről. Ha képet akarsz a jövőről, képzelj el egy csizmát, amely egy emberi arc – örökre." Így zárta: "Utálom ezt a gyűlöletet érezni. Folyamatosan emlékeztetnem kell magam arra, hogy ha Busht nem választják meg (ilyen szűken), akkor nem lennénk itt, és ebből semmi sem történt volna. Van egy másik Amerika. Éljen a másik Amerika, és ez az egy hamar elmúlik."[16]

Írásai

Drabble korai regényeit a Weidenfeld & Nicolson (1963–87), későbbi műveit a Penguin, Viking és Canongate adta ki, és visszatérő téma a kortárs angliai társadalom és népe közötti összefüggés. Főhősei többsége nő,[17][18][19] és alakjainak valósághű leírása gyakran Drabble személyes tapasztalataiból származik; így első regényei az 1960-as és 1970-es évek fiatal nők életét írják le, akiknél az anyaság és az intellektuális kihívások konfliktusa kerül a fókuszba, míg az 1996-ban megjelent The Witch of Exmoor (Exmoori boszorkány) egy idős író visszahúzódó létét mutatja be. Ahogy Hilary Mantel(wd)[20] írta 1989-ben: "Drabble hősnői vele együtt megöregedtek, megszilárdultak és savanyúak lettek, hajlamosabbak inni és káromkodni; mégis minden egymást követő könyvben kivirágzik komoly, erkölcsös természetük."[21] Szereplőinek tragikus hibái politikai és gazdasági helyzetüket tükrözik. Drabble regényeket írt, állítása szerint 2011-ben, „hogy társaságot tudjak tartani magamnak”.[22]

Első regénye, a A Summer Bird-Cage (Nyári kalitka) 1963-ban jelent meg. Azt mondta, azért írta, mert most ment férjhez, és „a gyerekek – nekem volt egy, és egy másikat vártam –, és az írás kényelmesen összekapcsolható volt a családdal."[8] Ezzel megtalálta "informális, első személyű narratív hangját", amely szerinte váratlan felfedezés volt.[22] Ezt a megközelítést fenntartotta első három könyvében is, miután "megszabadult az egyetemi esszé semleges kritikai prózájától", amelyet azonban bevallotta, hogy szívesen írt.[22]

Második regénye, a The Garrick Year 1964-ben jelent meg, és színházi tapasztalataiból merített.[2] Harmadik regénye, a The Millstone (Malomkő) 1965-ben jelent meg. Egy kisbabával rendelkező nőről szóló történetében Drabble hajadonná tette karakterét, hogy ne kelljen házasságról vagy a baba apjáról írnia.[22] Egyik gyermeke léziós (lyuk a szívében) diagnózisának személyes tapasztalatait használta fel, hogy írjon arról a betegségről, amelyet regényében a gyermeknek adott.[22] Valójában maga Drabble írta a The Millstone-t, amikor terhes volt saját gyermekével, vagyis a harmadikkal.[22] A könyv ötvenedik évfordulója alkalmából 2015-ben Tessa Hadley(wd) úgy jellemezte, hogy „a 60-as évek alapvetõ feminista regénye, amilyennek Doris Lessing Az arany jegyzetfüzete mindig is lennie kell”.[23] Drabble évekkel a The Millstone megírása után bevallotta: "Csak sok évvel később jöttem rá, hogy az általam kitalált orvosi részletek némelyike messze eltér a céltól."[22]

Negyedik regénye, a Jerusalem the Golden (Arany Jeruzsálem) 1967-ben jelent meg. Ugyancsak egy nőről, egy angol nőről szól, aki Drabble-lel ellentétben az ország északi részéről származik, és Londonban jár egyetemre.[2] Ötödik regénye, a The Waterfall 1969-ben jelent meg. Ez kísérleti jellegű.[2] Hatodik regénye, a The Needle's Eye 1972-ben jelent meg.[13] Egy örökösnőről szól, aki átadja az örökségét.[2] 1975-ben megjelent hetedik regénye, a The Realms of Gold, központi szereplője egy régész hölgy.[2] Nyolcadik, 1977-ben megjelent regénye, a The Ice Age (Jégkorszak) az 1970-es évek Angliájában és az akkori társadalmi és gazdasági körülmények között játszódik.[2] Kilencedik, 1980-ban megjelent regényének, a The Middle Groundnak központi szereplője egy újságíró hölgy.[2] Margaret Forster(wd), rendszerint egyik kedves lektora, a The Middle Ground-ot „nem regénynek, hanem szociológiai értekezésnek” nevezte.[21]

1989-ben megjelent tizenegyedik regénye, az A Natural Curiosity (A természetes kíváncsiság) című, 1987-ben megjelent tizedik, The Radiant Way (A Sugárzó út) című regénye szereplőinek történetét folytatja. Drabble az A Natural Curiosity előszavában bocsánatot kért olvasóitól, és azt mondta, hogy nem volt szándékos a folytatása.[24] 1996-ban megjelent tizenharmadik regénye, a The Witch of Exmoor (Exmoori boszorkány) a kortárs Nagy-Britanniát dolgozza fel.[2] 2001-ben megjelent tizennegyedik regénye, a The Peppered Moth egy fiatal lányról szól, aki egy dél-yorkshire-i bányászvárosban nőtt fel, és családjának négy generációját öleli fel.[2] Tizenötödik, 2002-ben megjelent regénye, a The Seven Sisters (Hét nővér) egy nőről szól, akinek a házassága összeomlott, és Olaszországba utazik.[2] A The Observer(wd) tizenhatodik regényének, a The Red Queennek (megjelent 2004-ben) egy részét "pszichodrabble"-nak[25] nevezte, megjegyezve a könyv előszavában azt az állítását, hogy "univerzális transzkulturális emberi tulajdonságokat" keres.[26] Ursula K. Le Guin kedvezően hasonlította Drabble tizenhetedik regényét, a The Sea Lady-t (megjelent 2006-ban) korábbi, The Needle's Eye című könyvével.[27] 2009-ben Drabble bejelentette, hogy abbahagyja a szépirodalom írását, mert attól tart, hogy "ismétli magát".[28] Ugyanebben az évben megjelentette a The Pattern in the Carpet: A Personal History with Jigsaws című emlékiratát.[2]

2011-ben jelent meg a Drabble által 1966 és 2000 között megjelent 14 novellából álló A Day in the Life of a Smiling Woman (Egy nap egy mosolygó nő életében).[29][30] Drabble számos forgatókönyvet, színdarabot és novellát ír, valamint olyan nem fikciót, mint például az A Writer's Britain: Landscape and Literature, valamint Arnold Bennett(wd)[5] és Angus Wilson(wd)[6] életrajzát.[13] Kritikai munkái között szerepel William Wordsworth és Thomas Hardy tanulmányai. A The Oxford Companion to English Literature(wd) két kiadását szerkesztette 1985-ben és 2000-ben.[13]

Drabble 1980 és 1982 között a National Book League (jelenleg Booktrust(wd)) elnöke volt.[2]

Díjai és kitüntetései

Emlékcsillag(wd) a sheffieldi városháza(wd) előtti járdán: a "hírességek sétánya" a városhoz kötődő emberek számára.

Drabble-t a Brit Birodalom Rendjének (CBE) parancsnokává nevezték ki II. Erzsébet brit királynő 1980-as születésnapi kitüntetésén,[31] és a 2008-as születésnapi kitüntetésen a Brit Birodalom Rendjének Dame Commanderévé (DBE) léptették elő.[2][32]

  • 1966: John Llewellyn Rhys Memorial Prize, for The Millstone[33]
  • 1967: James Tait Black Memorial Prize, for Jerusalem the Golden[34]
  • 1972: The Yorkshire Post(wd) Book Award (Finest Fiction), for The Needle's Eye[2]
  • 1972: The Yorkshire Post Book Award (Finest Fiction), for The Needle's Eye[2]
  • 1973: American Academy of Arts and Letters E. M. Forster Award[2]
  • 1976: Honorary doctorate from the University of Sheffield[2]
  • 1987: Honorary doctorate from the University of Manchester[2]
  • 1988: Honorary doctorate from the Keele University[2]
  • 1988: Honorary doctorate from the University of Bradford[2]
  • 1992: Honorary doctorate from the University of Hull[2]
  • 1994: Honorary doctorate from the University of East Anglia[2]
  • 1995: Honorary doctorate from the University of York[2]
  • 2003: St. Louis Literary Award, given by the Saint Louis University Library Associates[35][36]
  • 2006: Honorary Doctorate in Letters from the University of Cambridge[37]
  • 2011: Golden PEN Award by English PEN, for "a Lifetime's Distinguished Service to Literature"[38][39]

Bibliográfia

Regények

Rövid fikció

Non-fiction

Szerkesztőként

Kritikai tanulmányok és áttekintések Drabble munkájáról

  • Rubenstein, Roberta (Spring 1994). „Fragmented bodies/selves/narratives: Margaret Drabble's postmodern turn”. Contemporary Literature 35 (1), 136–155. o, Kiadó: University of Wisconsin Press. DOI:10.2307/1208739. JSTOR 1208739.  (20 pages)[41]
  • Glenda Leeming. Margaret Drabble (Liverpool University Press; 2004, 2020) ISBN 9781786946546

Magyarul

Jegyzetek

  1. ↑ http://www.ed.ac.uk/events/james-tait-black/winners/fiction, 2016. július 11.
  2. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac Margaret Drabble. British Council: Literature. (Hozzáférés: 2022. október 25.)
  3. ↑ A vöröstéglás egyetem (red brick university) eredetileg egyike volt annak a kilenc polgári egyetemnek, amelyeket Anglia nagy ipari városaiban alapítottak a 19. században.
  4. ↑ A plateglass (lemezüveg) egyetem az Egyesült Királyságban az 1960-as években létrehozott vagy egyetemi státuszba emelt egyetemek csoportjának egyike.
  5. ↑ a b c Enoch Arnold Bennett (1867. május 27. – 1931. március 27.) angol író.
  6. ↑ a b c Sir Angus Frank Johnstone-Wilson (1913. augusztus 11. – 1991. május 31.) angol regény- és novellaíró.
  7. ↑ a b Drabble, Margaret. „Art Thou Contented, Jew? The British novelist on England, the Jews, and anti-Semitism today”, Tablet, 2010. április 20. 
  8. ↑ a b c d Milton, Barbara (Fall–Winter 1978). „Margaret Drabble, The Art of Fiction No. 70”. The Paris Review Fall-Winter 1978 (74). 
  9. ↑ Drabble, Margaret. „As Diana Rigg's understudy, I never tired of watching her — she was splendid”, The Guardian, 2020. szeptember 11. (Hozzáférés: 2021. november 5.) (angol nyelvű) 
  10. ↑ Allardice, Lisa. „A life in writing: Margaret Drabble”, The Guardian, 2011. június 17. 
  11. ↑ Johnson, Andrew. „Feature: Interview — Margaret Drabble talks to Andrew Johnson”, Islington Tribune, 2011. május 19.. [2016. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  12. ↑ Silgardo, Melanie. „Rebecca Swift obituary”, The Guardian, 2017. április 25. (Hozzáférés: 2017. május 7.) 
  13. ↑ a b c d Stevenson, Randall. The Oxford English Literary History: Volume 12: The Last of England. Oxford University Press, 541. o. (2004). ISBN 978-0-19-158884-6 
  14. ↑ „Why Margaret Drabble is not A. S. Byatt's cup of tea”, The Daily Telegraph, 2009. március 27. 
  15. ↑ Desert Island Discs, BBC Radio 4, 16 June 1991.
  16. ↑ Drabble, Margaret. „I loathe America, and what it has done to the rest of the world”, The Daily Telegraph , 2003. május 8. (Hozzáférés: 2011. április 28.) 
  17. ↑ Margaret Drabble's reams of gall: the feminist writer who dislikes women, 1991
  18. ↑ Jones, Kate: Smiling Women: An Exploration Of Margaret Drabble's Short Stories. TSS Publishing, 2017. január 16.
  19. ↑ Cuevas, I. M. A.. „'The sap began to flow': Nature and the quest for the female self in margaret drabble's [short story 'the merry widow']”, 2017. január 1. „Through her invariably female protagonists, Margaret Drabble frequently imprints her narratives with the concerns of women from very different contexts and at various stages in their lives in their quest for identity.” 
  20. ↑ Dame Hilary Mary Mantel (1952. július 6. – 2022. szeptember 22.) brit írónő, akinek munkája történelmi fikciókat, személyes emlékiratokat és novellákat tartalmaz.
  21. ↑ a b Mantel, Hilary. England, Whose England? (1989. november 23.) 
  22. ↑ a b c d e f g Drabble, Margaret. „The Millstone by Margaret Drabble”, The Guardian, 2011. március 19. 
  23. ↑ Hadley, Tessa. „The Millstone – the crucial 1960s feminist novel”, The Guardian, 2015. május 15. 
  24. ↑ Lee, Hermione. „Psychoanalyzing Britain: A NATURAL CURIOSITY by Margaret Drabble (Viking: $19.95; 309 pp.)”, Los Angeles Times , 1989. szeptember 24. (Hozzáférés: 2016. március 23.) (amerikai angol nyelvű) 
  25. ↑ Pszichológiai témájú süketelés.
  26. ↑ Jays, David. „Seoul destroying”, The Observer, 2004. augusztus 21. (brit angol nyelvű) 
  27. ↑ Le Guin, Ursula K.. „Mermaid on Dry Land”, The Guardian, 2006. július 22. 
  28. ↑ Wolitzer, Meg. „Margaret Drabble Spins A Mother-Daughter Yarn Into 'Gold'”, NPR, 2013. október 2. 
  29. ↑ Tripney, Natasha. „A Day in the Life of a Smiling Woman: The Collected Stories by Margaret Drabble — review”, The Guardian, 2013. április 14. „This collection of 14 stories, assembled by the Spanish academic José Francisco Fernández, spans four decades of Margaret Drabble's writing career, from 1966 to 2000.” 
  30. ↑ Showalter, Elaine. „A Day in the Life of a Smiling Woman by Margaret Drabble — review”, The Guardian, 2011. június 30. 
  31. ↑ The London Gazette (Supplement). 13 June 1980. p. 8.
  32. ↑ The London Gazette (Supplement). 14 June 2008. p. 6.
  33. ↑ The Mail on Sunday/John Llewllyn Rhys Prize. [2005. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 9.)
  34. ↑ Previous winners. James Tait Black Memorial Prize. (Hozzáférés: 2013. augusztus 26.)
  35. ↑ Website of St. Louis Literary Award. [2016. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 25.)
  36. ↑ Saint Louis University Library Associates Announce Winner of 2003 Literary Award. Saint Louis University Library Associates. (Hozzáférés: 2016. július 25.)
  37. ↑ Honorary Degrees 2006. University of Cambridge, 2006. július 3.
  38. ↑ Golden Pen Award, official website. English PEN. [2012. november 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 3.)
  39. ↑ Page, Benedicte. „Drabble wins Golden PEN”, The Bookseller, 2011. december 1. (Hozzáférés: 2012. december 3.) 
  40. ↑ The Gifts of War
  41. ↑ Rubenstein, Roberta (Spring 1994). „Fragmented Bodies/Selves/Narratives: Margaret Drabble's Postmodern Turn”. Contemporary Literature 35 (1), 136–155. o, Kiadó: University of Wisconsin Press. DOI:10.2307/1208739. JSTOR 1208739. 

Egyéb információk

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Margaret Drabble című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Strategi Solo vs Squad di Free Fire: Cara Menang Mudah!