Makrisz Agamemnon, (Αγαμέμνων Μακρής, [Agamémnon Makrísz], Μέμος Μακρής [Mémosz Makrísz]) (Pátra, 1913. március 14. – Athén, 1993. május 26.) görög származású magyar szobrász.
Életpályája
A Görögországban született művész fiatalon munkába állt, hogy az apa nélkül maradt család megélhetésének megteremtésében kivegye részét. Édesanyjuk egyedül nevelte a három fiúgyermeket. Később húszévesen lehetősége nyílt arra, hogy folytassa tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán Athénban. Már fiatalon meggyőződéses baloldali gondolkodóvá vált. A második világháborúban részt vett hazája ellenállási mozgalmában és a Nemzeti Front megalakításában. Harcolt a görög polgárháborúban. 1945–1948 a francia kormány ösztöndíjasa volt. Hazájába politikai okok miatt nem térhetett vissza. Művészetére nagy hatást gyakoroltak a párizsi évek. Itt ismerkedett meg Medgyessy Ferenc művészetével is, ami hatással volt szobrászatára. Jó barátságba került Marcel Gimond-nal, a párizsi Képzőművészeti Akadémia tanárával, aki megerősítette benne művészi fejlődésének irányát. Nem csak a művészeti életben, de a politikában is aktívan részt vett. 1950-ben az – ekkor már emigrációban – Párizsban élő művészt megválasztották a Béke Világtanács tagjának. Ezt követően azonnal kiutasították Franciaországból.
Magyarországra jött, ahol hamarosan a művészeti és politikai élet ismert alakjává vált. Nem csak szobrászként, hanem mint kiállításrendező is elismerést szerzett. 1955-től a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége vezetőségi, 1959-től választmányi tagja volt. 1956-1957 között képzőművészeti kormánybiztos volt. 1964-ben megfosztották görög állampolgárságától, ezt 1975-ben visszakapta. Munkáinak első görögországi retrospektív kiállítása 1979-ben, az athéni Nemzeti Galériában volt. Az emigráns görög művészekkel és párizsi barátaival élete végéig ápolta kapcsolatait. Gyakran látogatott Párizsba.
Alkotásainak témaválasztásában megjelenik politikai elkötelezettsége, de a művészi kifejezésmódjára nem gyakorolt hatást. Szellemisége mindvégig megőrizte a klasszikus görög hagyományokra épülő, elsősorban a kubizmus hatását mutató, modern formakezelést. Elutasítja a szocialista realizmus sematizmusát. Kitartóan küzd a progresszív művészeti irányzatok hazai érvényesülése mellett. Egyik kezdeményezője a Derkovits-ösztöndíjnak. Magyarországon felállított jelentős számú köztéri szobrában leginkább a görög hagyományokat tükröző allegorikus kifejezésmód fedezhető fel. Ennek legszebb példája a Pécsett felállított Niké (1974), mely eredetileg Felszabadulási emlékmű. Jelentős portrészobrászata, ahol számára kedves művészek, politikusok, barátok arcvonásait örökítette meg. 1975-ben a görögországi politikai konszolidáció idején lehetőséget kapott a hazalátogatásra. 1980-tól gyakran tartózkodott szülőföldjén, ott bekapcsolódott a művészeti és politikai életbe. Néhány köztéri szobra is elhelyezésre került, ezek magyarországi műtermében készültek.
Tanulmányai
1933-1938 Képzőművészeti Főiskola, Athén. Mesterei: Constantinos Dimitriadis és Michalis Tombros.
Nikosz Beloiannisz (utcajelző tábla, vörös márvány, dombormű, 1951, Budapest, V. ker., Beloiannisz u. 17. - ma Zoltán utca)
Fonó nők - Orsózó lányok (bronz, 1955, Szeged, Textilművek előtt)
Medgyessy Ferenc (mellszobor, fehér márvány, 1957-1966, Budapest, XIII. ker., Margitsziget, Művészsétány)
Vízicsikó [vörösréz lemez, 1958, Győr, Strandsziget, Duna-Rába torkolat, eredeti helyéről a Pályaudvar elől – restaurálást követően (Szlávics László, id.) – ide helyezve 1981-ben]
Bartók Béla (mellszobor, bronz, 1959, Szeged, Bartók tér)
Munkáslány-Építőlány (1958, Budapest, XI. ker., Kosztolányi tér)
Húsz éve (vörösréz, lemez, 1966, Miskolc, SZOT Székház előtti park)
Ülő nő (1966-1968, Budapest, XVIII. ker., Lakatos úti lakótelep, Mikszáth utca)
Ülő nők (fehér márvány, 1963, Budapest, XII. ker., Pihenő út 1.)
Lenin (vörösréz lemez, 1968, Szombathely, Magyar Szocialista Munkáspárt Székház, lebontva)
Tánc (ólomlemez, dombormű1966, Budapest, VI. ker., Mikroszkóp Színház - Rátkai Színészklub)
Úszó nők (vörösréz lemez 1967-1970, Kecskemét, Fedett uszoda kertje)
Nemzetközi brigád - Spanyol partizán emlékmű (szoborcsoport, vörösréz lemez, 1970, Budapest, V. ker., Néphadsereg tér, áthelyezve a XXII. ker.-i szoborparkba 1992-ben)