Makaira mazara

Makaira mazara
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Scombroidei
Család: Vitorláskardoshal-félék (Istiophoridae)
Nem: Makaira
Lacépède, 1802
Faj: M. mazara
Tudományos név
Makaira mazara
(Jordan & Snyder, 1901)
Szinonimák
  • Eumakaira nigra Hirasaka & Nakamura, 1947
  • Istiompax howardi Whitley, 1954
  • Istiompax mazara (Jordan & Snyder, 1901)
  • Makaira ampla mazara (Jordan & Schneider, 1901)
  • Makaira nigra (Hirasaka & Nakamura, 1947)
  • Makaira nigricans (non Lacepède, 1802)
  • Makaira nigricans mazara (Jordan & Snyder, 1901)
  • Tetrapturus mazara Jordan & Snyder, 1901
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Makaira mazara témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Makaira mazara témájú kategóriát.

A Makaira mazara a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a vitorláskardoshal-félék (Istiophoridae) családjába tartozó faj.

Rendszertani besorolása

Egyes rendszerezők és halbiológusok azonosnak tartják a kék marlinnal (Makaira nigricans). Szerintük ez a vitorláskardoshal a kék marlin csendes- és indiai-óceáni állományait képezi.

Előfordulása

A Makaira mazara előfordulási területe a Csendes- és az Indiai-óceánok trópusi és szubtrópusi vizeiben van; ritkábban a mérsékelt övi vizekben is megtalálható. Főleg az Egyenlítő térségét részesíti előnyben.

Megjelenése

Mindkét nem átlagosan 350 centiméteres és mindkettőnek a legnagyobb hossza 500 centiméter. A legnehezebb kifogott példány 170 kilogrammot nyomott. A hátúszóján 40-45, a farok alatti úszóján 18-24 sugár van. 24 csigolyája van. A hosszúkás teste nem túl lapított. A felső állcsontja (maxilla) közepesen hosszú „kardban” végződik. Két hátúszója van. A mellúszói sarló alakúak és 21-23 sugarúak. A háti része sötétkék, az oldalain 15 kékes sáv fut alá és a hasi része halvány ezüstös. A hasi részén 25 kobaltszínű csík van, melyeket pontok alkotnak. A tarkóján dudor található. Pikkelyei hosszúkásak, vastagok és elcsontosodottak. A farokúszó tövének mindkét felét két-két csontos képződmény erősít.

Életmódja

A nyílt vizek lakója. Azokat a helyeket kedveli, ahol a vízhőmérséklet 21 Celsius-fokos. A vízfelszíntől 200 méter mélyig lelhető fel; általában 100 méter mélyen található. A felnőttek magányosak, a fiatalok legfeljebb 10 fős rajokat alkotnak, azonban ez nem rendszeres. Táplálékát kalmárok és egyéb fejlábúak, valamint makrélafélék és rákok alkotják.

Legfeljebb 28 évig él.

Szaporodása

Az eddigi megfigyelések alapján, egész évben ívhat. Egyik ismert ívóhelye Francia Polinézia közelében van.

Felhasználása

Ez a vitorláskardoshal rajta van a vándorló tengeri halakat védelmező, úgynevezett Annex I of the 1982 Convention on the Law of the Sea határozat listáján; azonban ennek ellenére folyik a kereskedelmi halászata, továbbá a sporthorgászok egyik kedvence. Az ipari kifogásához a hosszú zsinóros halászatot alkalmazzák. A helybéli halpiacokon frissen vagy fagyasztva árusítják.

Források

A hal Mexikó nyugati vizeiből
  • Makaira mazara (Jordan & Snyder, 1901) FishBase
  • Nakamura, I., 1985. FAO species catalogue. Vol. 5. Billfishes of the world. An annotated and illustrated catalogue of marlins, sailfishes, spearfishes and swordfishes known to date. FAO Fish. Synop. 125(5):65p. Rome: FAO.

Strategi Solo vs Squad di Free Fire: Cara Menang Mudah!