Temesváron végzett négy gimnáziumi osztályt, már diákéveiben munkatársa lett a Gaudeamus című diáklapnak. Fiatal korában kétkezi munkás volt. A második világháború vége felé antifasiszta tevékenysége miatt Zsilvásárhelyre internálták. 1944 végén német neve (Mann) miatt zárták börtönbe, majd a Donyec-medencei szénbányákba hurcolták.
1945 után újságíró, 1948-1951 között az Ifjúmunkás, 1952-ben az Előre szerkesztője lett. 1955-1956-ban a román írószövetség titkára, 1961-ben megjelentek versei a Bánáti Tükör című temesvári antológiában. 1963-tól ismét az Előre belső munkatársa. A marosvásárhelyiIgaz Szó című lap szerkesztőségének tagja, s a Bánsági Írás című lap állandó munkatársa volt.
Költészete
Első írását már 1940-ben közölte a Brassói Lapok. Kétféle minőségben is elszenvedett börtön- és lágerélményekből táplálkozva a munkásmozgalom hőskorára jellemző agitatív versekkel jelentkezett, s évről évre újabb verseskötettel adta politikai optimizmusának tanújelét. A háború utáni első költőnemzedéknek agitatív lírát művelő, proletkulttól sem mentes képviselőjeként az Ötven vers (1950) című generációs antológia markáns alakja. Búcsú az ódáktól (1957) című kötetcímként is ismertté vált versében szakított az 1950-es évekbeli költői magatartásával. Ebben a korszakban írott agitáló verseit később önkritikával szemlélte, gyűjteményes kötetébe nem vette fel azokat. Átváltását a közéleti líra pátoszáról a gondolati elmélyedés költészetére Kántor Lajos így jellemzi: "A felületi harmónia már nem elégíti ki – a diszharmónia kimondásával törekszik igazabb, tartósabb összhang megteremtésére." Költői fejlődése szerre kiküszöböli a szavak "fölöslegét", a kibontakozás sajátos logikája frázisok helyett hovatovább a gondolat emberségére alapoz. Szobrot álmodtam c. kötetével kapcsolatban 1966-ban Sőni Pál értékelése szerint már méltán emelhető ki "a valóság szavakban való átültetésének párját ritkító könnyedsége, a nemes értelemben vett alkalmi jelleg, tehát a fáradhatatlan készség, mely tüstént hidat ver a közvetlen valóságtól a költészethez". Huszár Sándornak adott írói nyilatkozatában a költő mindenesetre arról vall, hogy gyermekkora Petőfi-élményére alapozva az új, tömörebb gondolati fokon is hű marad az egyszerű közérthetőség követelményeihez. Számos gyermekverset és ifjúsági regényt írt, az irodalomkritika azonban élete fő művének Hajóharang a Hold utcában (1976) című önéletrajzi regényét tekinti. Klasszikus és kortárs román költők művei mellett oroszból és németből is fordított. Nekrológjában Forró László a túlélőt idézte, akinek volt ereje "az ódáktól" búcsúzni, vezekelve "mások vétkeiért is".
Művei
Ötven vers (antológia, többekkel), Bukarest, 1950
Ismerjük meg az esztendőt, Bukarest, 1951
Ők féljenek!, Bukarest, 1952
Őrségen, Bukarest, 1953
Köszöntünk ifjúság! A Román Népköztársaság magyar költőinek versei a Világifjúsági Találkozó köszöntésére; szerk. Majtényi Erik; Ifjúsági, Bukarest, 1953
Tábortűz, Bukarest, 1954
Útközben, Bukarest, 1955.
Búcsú az ódáktól, Marosvásárhely, 1957
Pitypalatty, Bukarest, 1957
Az utolsó Zsolnoky avagy egy tündöklő utód dicsőségének és bukásának keserves históriája, Bukarest, 1958
Biztató, Bukarest, 1959
Csillagaink most sokasodnak, Bukarest, 1960
Pirkadástól virradatig, Bukarest, 1962
Útravaló, Bukarest, 1962
Betűvár, Bukarest, 1962
Kép, kép, csupa kép, Bukarest, 1963
Szobrot álmodtam, Bukarest, 1965
A furfangos fejesvonalzó, Bukarest, 1965
Kiborult egy kosár virág, Bukarest, 1966
Fehér madár, Bukarest, 1967
Örökösök, kisregény, Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1967
Bonifác, a pilóta, Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest, 1968
Majtényi Erik legszebb versei; bev. Páskándi Géza; Ifjúsági, Bukarest, 1969
Rajzos, vidám állattan, Bukarest, 1971
Egy vers egyedül, Bukarest, 1972
Csicseri borsó, Bukarest, 1973
Nagy kenyér, kis egér, Bukarest, 1975
Hajóharang a Hold utcában, regény, Bukarest, 1976
Hét nap a kutyák szigetén, útirajz, Bukarest, 1971
Most át kell írnom ezt a menetrendet; Magvető, Bp., 1981
