A 21. századi népszámlálási adatok alapján a nagy történelmi egyházak híveinek száma erősen csökken, néhány kisegyházé és más vallásé (iszlám, buddhizmus, hinduizmus) növekszik. Elmondható még, hogy az Alföldön, Szolnok, Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád-Csanád vármegye nagy részén, továbbá a Tiszaújvárosi, Komlói, Dunaújvárosi, Tatabányai és Oroszlányi járásban az átlagosnál kevésbé vallásosak az emberek.[4]
A domináló vallási csoportok Magyarországon, 2011-ben. * piros és a rózsaszín területek római katolikus, * narancssárgareformátus, * lilaevangélikus, * citromsárga a görögkatolikus, * szürke a lakosság többsége vallástalan vagy nem nyilatkozott.
A 11. században I. László, majd Kálmán király hozott törvényeket a nem keresztények ellen (pl. 1092-ben a szabolcsi szinódus).[5] Ezek a törvények nem tűrték meg az iszlám vallásúakat sem, így kényszerítették őket, hogy sertéshúst egyenek, keresztény templomba járjanak stb.[6] A muszlim közösségek, mint a böszörmények, kálizok így eltűntek (részben beolvadtak a keresztények közé).[7]
Zsidók is a éltek már a honfoglalás előtti Magyarországon.
Kálmán király (1095–1116) a zsidók életét a püspöki székekkel rendelkező városokra korlátozta, – valószínűleg azért, hogy az egyház folyamatos felügyelete alatt álljanak. Nem sokkal e rendelet kihirdetése után keresztesek érkeztek Magyarországra; de a magyarok nem szimpatizáltak velük. A feldühödött keresztesek megtámadtak néhány várost, és – ha hinni lehet Gedaliah ibn Yaḥyának, a 16. századi olasz talmudistának, – a zsidók hasonló sorsra jutottak, mint Franciaországban, Németországban és Csehországban.[8]
A 13. század második felétől a vallási tolerancia feléjük is erősen csökkent, és Magyarország politikája a nyugat-európai zsidó lakossággal való bánásmódhoz hasonlított.
Az ország túlnyomórészt katolikus lett és az is maradt egészen a 16. századig, amikor a reformáció bekövetkezett. A reformáció eredményeként először a lutheranizmus, majd nem sokkal később a kálvinizmus a lakosság zömének a vallása lett. A protestánsok ebben az időben a teljes lakosság 85-90%-át tették ki; a magyar lakosság több mint fele a református, negyede pedig az evangélikus vallású lett.[9]
A 16. század második felében azonban a katolikus Habsburg-királyok és jezsuiták sikeres ellenreformációs hadjáratot vezettek a nép körében és rekatolizálták az országot. A református egyház az ellenreformáció során a magyarok körében a 17. század végéig szinte teljesen eltűnt. Később a szászok és a szlovákok (tótok) bevándorlása révén honosodott meg újra.
A 18. század végén II. József király türelmi rendelete aztán a katolikus valláson kívül szabad vallásgyakorlást biztosított más, bizonyos felekezeteknek is.
A 19. században az 1848-as törvényhozás megszüntette a katolikus vallás addigi államegyház jellegét, és törvénybe iktatta a felekezeti egyenjogúságot.[1] Ez azonban csak a "bevett vallások"ra vonatkozott, és az eddigi egy államegyház helyett a "bevett vallások" (katolikus, református, evangélikus, görögkeleti, unitárius, majd 1895-től az izraelita is), együttesen élvezték az állam kiváltságait, támogatását.[1]
A modern korban, a keresztények és (a zsidók eltűnése miatt) az izraeliták aránya jelentősen csökkent.[11] A katolikusok aránya az 1920. évi 63.8%-ról 2011-re 37.1%-ra csökkent.[11] A reformátusoké 20.9%-ról 11,6%-ra.[11] Az evangélikusoké 6,2%-ról 2,2%-ra.[11]
Velük szemben az új vallási csoportokhoz tartozók aránya ebben az időszakban növekedett (karizmatikusok, Jehova Tanúi, mormonok, adventisták stb.)
Az új vallási közösségeknél még szembetűnőbb a vallástalanok és a felekezethez nem tartozók arányának növekedése.[11]
A felekezettel összefüggő kérdésre a válaszadás önkéntes volt.
A népszámlálási kérdőív nem a formális felekezethez, vallási közösséghez tartozást, sem a vallásgyakorlatot, annak intenzitását, netán a vallásos hitet, hanem egyedül a vallásos önbesorolást tudakolta. Más országok viszont a fentiek valamennyi vonatkozását fontosnak tartották megkérdezni. A 2001-es népszámlálási ív konkrét kérdése a lehető legáltalánosabb volt: „Vallása, hitfelekezete?”[12]
A megoldás további korlátja az önbesorolás szubjektivitása. A különbözőképpen megszövegezett kérdésfeltevések ugyanis különböző eredménnyel járnak. A legmagasabb arányt akkor kapjuk, ha a születéskori helyzetről, keresztelésről, bejegyzésről kérdezünk. Az 1949. évi népszámlálás utasítása ezt expressis verbis megkövetelte, s ennek eredményeként (is) a valláshoz, felekezethez nem tartozó népesség aránya nem érte el az 1%-ot sem. A második legmagasabb arányt a „Milyen vallású Ön?” típusú kérdésekkel lehet elérni, mivel a kérdésfeltevés sugallja, hogy „illik” valamilyen vallásúnak lenni. Az 1990-es évek végének szociológiai kutatásai viszont már a tagságot, odatartozást kérdezik inkább. Ezek alapján az 1998-99-es vizsgálatok kérdései és a pozitív válaszok rendre a következőképpen alakultak:
Kérdés
Arány
„Ön valamilyen egyházhoz vagy vallási közösséghez tartozónak vallja-e magát?”
76,1%
„Ön tartozik most valamilyen valláshoz?”
69,5%
„Tagja-e Ön jelenleg valamilyen egyháznak vagy vallásfelekezetnek?”
60,4%
„Tartozik-e Ön valamilyen vallási felekezethez?”
57,3%
Utóbbi két kérdés esetében a relatív alacsony arányt a kérdés megfogalmazásának pontatlansága is adhatta, ugyanis az egyháztagság nem fedi le azokat, akik az adott egyházhoz tartozóknak érzik, tekintik magukat, illetve a ’vallási felekezet’ kitétel – főleg a katolikusok számára – idegen hangzású, vagy egyenesen a protestáns, sőt talán a „kisegyházi”, „szektás” szinonimájának tűnhetett.[13]
A népszámlálási adatokkal kapcsolatban további probléma is felmerül, mégpedig az, hogy a kérdőív útmutatója kifejezetten torzító instrukciót tartalmaz: „Csak egy vallás, hitfelekezet bejegyzésére van lehetőség.”[14]
Az ateisták súlyosan kifogásolták, hogy a 2022-es kérdőíven az ateizmus önellentmondó módon a vallások közé került.[15]
A népszámlálások adatai
A 2000 előtti időből nem állnak rendelkezésre népszámlálási adatok a népesség részletesebb felekezeti hovatartozásáról. A felekezeti adatok 2000 előttről egy szűkebb körű felmérésen alapulnak. A 21. században három népszámlálás volt, részletesebb felekezeti adatokkal.
2001 és 2022 között jelentősen csökkent a nagy történelmi egyházak híveinek száma, velük szemben a Hit Gyülekezete, egyes keresztény kisegyházak, a muszlimok és a keleti vallások (buddhisták, hinduk) erőteljes növekedést mutattak fel. A Jehova Tanúi a század elejétől csak gyengén növekedett, a baptisták és unitáriusok száma szinte stagnált, míg a pünkösdiek, adventisták (szombatisták) száma és aránya csökkent. Az ortodoxok aránya a bevándorlások miatt nagyon gyengén növekedett, a izraeliták száma és aránya a kivándorlások miatt csökkent. Összességében elmondható, hogy az intézményi vallásosság jelentősen csökkent.[16]
Az utolsó, 2022-es népszámlálás adatai szerint során 56% nyilatkozott úgy, hogy nem tartozik felekezethez, vagy nem válaszolt a kérdésre (a legtöbb ateista kényszerűségből ezt a megoldást választotta)[17][18] Az ország lakosságának 27 százaléka tartotta magát vallástalannak.[19][20]
Az 1%-os adófelajánlások alapján számolt egyházi megoszlások
Az 1%-os adófelajánlás a népszámlálás után a legnagyobb mintavételű közvéleménykutatás, amelynek persze szintén vannak pontatlanságai. A nyugdíjasokat, fiatalkorúakat, munkanélkülieket, gyesen, gyeden lévőket, a nem adózó munkaképeseket nem, vagy más súllyal méri, illetve a „megkérdezettek” jelentős száma nem nyilatkozik – viszont így is 4,4-4,5 millió állampolgár szándékát tükrözi. Az elmúlt 3-4 évben ezek az adatok hasonló arányúak voltak és sok tekintetben megegyeztek más felmérésekkel is. Az adatok ez irányú felhasználását némileg módosítja az a körülmény, hogy az egyházaknak felajánlható 1%-ot 2003-tól kezdve az adózók egy-egy kiemelt költségvetési előirányzat javára is fordíthatják, ezzel a lehetőséggel évente 170 000–290 000 adózó él is.[24]
2002. év
Egyházak részesedése a személyi jövedelemadó egy százalékából. Számítások az APEH adataira támaszkodva: Az szja-bevallásra kötelezettek száma az APEH szerint 2002-ben 4,5 millió fő volt. Az összes egyháznak és vallási közösségnek felajánlást tevő adózók aránya közülük: 11,97%.
2006. év
A 4,426 millió szja-bevallónak[25] 16,91%-a (748 635 fő) rendelkezett 143 egyház vagy vallási közösség javára.
2007. év
A 4,476 millió szja-bevallónak[26] 18,34%-a (820 959 fő) rendelkezett 155 egyház vagy vallási közösség javára.
2009. év
A 4,5 millió szja-bevallónak[27] 19,87%-a (894 166 fő) rendelkezett 185 egyház vagy vallási közösség javára.
2017. év
Az 5,027 millió szja-bevallónak[28] a 19,77-a (993 955 fő) rendelkezett 31 bevett egyház javára.
A Medián 1999-es felmérése szerint valamilyen egyház tanítását követi: 13%, és ennek megoszlása: 8% katolikus, 2% református, 1% evangélikus, 1% egyéb felekezetű, 1% felekezet nélküli.[34]
A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központjának megbízásából a Medián közvélemény-kutató által 2004-ben végzett országos reprezentatív felmérése alapján a megkérdezetteknek csupán 13%-a kötődik valamelyik nagy keresztény egyházhoz, több mint a fele a „maga módján vallásos”, azaz nem követi és nem azonosul egyik egyház tanításaival sem. A nem vallásosak aránya 25%.[35]
A 2005-ös Eurobarometer felmérés szerint a magyarok 44%-a hisz valamilyen Istenben, 31% nem hisz Istenben, de hisz valamiféle felsőbb erőben, 19% egyikben sem.[36]
A Fessel Institute által 2007-ben, a 18 év feletti lakosságra reprezentatív mintán végzett felmérés szerint 1997 és 2007 között Magyarországon a magukat nagyon vallásosként meghatározók száma 5%-kal, a rendszeresen templombajárók aránya 7,5%-kal csökkent.[37]
Megjegyzések
↑Nem ebben a táblázatban felsoroltak közé tartozó, tehát nem a következő felekezetek híve: ortodox, Hit Gyülekezete, Jehova tanúi, baptista, pünkösdi, adventista.
↑A klasszikus pünkösdizmus; a későbbi karizmatikus mozgalom közösségei már nem ide számíthatók.
↑Sudár, Balázs (2008). BEKTAŞI MONASTERIES IN OTTOMAN HUNGARY. Akadémiai Kiadó
↑Büchler, Alexander (1904). "Hungary". In Singer, Isidore (ed.). The Jewish Encyclopedia. Vol. 6. New York and London: Funk and Wagnalls Co. pp. 494–503.
↑Searching for faith: a change of religion in Hungary. Budapest: Akadémia Kiadó, 370. o. (2007. december 11.)
↑Czibulka Zoltán: Összefoglalás és módszertani megjegyzések, In: Népszámlálás 2001 – 5. Vallás, felekezet, KSH, Budapest, 2002, 8. o.
↑Tomka Miklós: Vallás és társadalom Magyarországon, LOISIR Kft, Budapest/Piliscsaba, 2006, (Pázmány Társadalomtudomány 4.)
↑Czibulka 2002: A felhívás talán jogosnak tűnik, de csupán európai szemmel. Globalizálódó világunkban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a hazánkban is megjelent keleti vallásokat, felekezeteket, kultuszokat vagy ezek bevándorolt híveit. Számukra a statisztikai hivatal által „előírt” kizárólagosság vállalhatatlan etikai konfliktust, a felhasználók, kutatók számára nem elhanyagolható adatvesztést jelent...
↑Ez utóbbi lehetőség tág teret biztosít az felajánlók – különböző szempontú – befolyásolására. Nem mindegy ugyanis, hogy az "egyházi 1%-ot" a parlagfű-mentesítésre, vagy a határon túli magyarok támogatására lehet-e felajánlani.
