A protestánsok egyik vezére és egyben Móric választófejedelem apósa, Hesseni Fülöp és unokafivére, I. János Frigyes is a császár fogságába került. Mivel a német császár méltatlanul bánt foglyaival, így Móric hamar szembefordult volt megbízójával. Ezért a Magdeburg ellen felállított hadat saját céljaira használta fel, és 1551-ben szövetséget kötött az akkori francia királlyal, II. Henrikkel.
Az ezt követő belháború, az úgynevezett „fejedelmek felkelése”(wd)(Fürstenaufstand) során Móric herceg kis híján elfogta V. Károly császárt Innsbruckban. Ezután Móric már rá tudta kényszeríteni a császárt, hogy bocsássa szabadon két fejedelmi foglyát, és 1552-ben kösse meg a protestánsok és a katolikusok közti passaui békeszerződést. A következő évben, 1553-ban Móric választófejedelem egy kisebb csatában halálos sebet kapott és életét vesztette.
