Nemes szülők gyermeke. A négy latin és a szónoklati osztályt Nagyváradon, a költészetit Kassán, a bölcseletet a nagyváradi királyi akadémián végezte. 1832-ben a nagyvárad megyei növendékpapok sorába iktatták. Teológiai tanulmányainak befejezése után 1836-ban a püspöki irodában nyert alkalmazást és az év végén a szentszék iktatójává nevezték ki. Szabad óráit a német nyelv tanulására fordította. 1838. január 1-jén áldozópappá szenteltetett fel és Szilágysomlyóra, majd még azon évben Újpalotára küldték káplánnak. 1839 júniusában Nagyváradra helyeztetett át, ahol főnöke, a művelt Baricz Mihály, megkedveltette vele a római irodalom remekeit. Ez időben tanulmányozta barátjával, Hoványi Ferenccel az olasz és francia nyelvet; együtt tervezték a nagyváradi egyházirodalmi papegyletet, melynek Hoványi elnökévé és Lázár titkárává választatott. 1842-ben főnöke halála után nagyváradi ideiglenes plébános-helyettes lett. 1841-ben a váradolaszi kápláni állomást töltötte be. Ez időben Bihar vármegye közgyűlésein mint szónok szerepelt. 1845-ben Debrecenben lett káplán. A szabadságharc leküzdése után 1849. november 24-én vád alá vétetett, de 1850. július 10-én a haditörvényszék a kereset alól fölmentette, mire szabadon bocsátották. Ezután állás nélkül maradván, a német és francia nyelv elemeiből és egyéb tantárgyakból magánórákat adott. 1852-ben Mezőpeterden, 1865-ben Nagyváradon lett lelkész és 1868-tól a nagyváradi I. sz. káptalan tiszteletbeli tagja volt.
Az 1840-es években a Nemzeti Ujságban előbb Ködi, azután Frère de Marie név alatt az egyház és fennálló rend mellett harcolt. A Katholikus Néplapban és az 1847-ben megindított Katholikus Naptárban költeményeket közölt; a Religióban Ohati név alatt a debreczeni templom keletkezéséről, annak múltjáról és jelenéről több cikket írt; az 1850-es években a Religión és a Katholikus Néplapon kívül a Családi Lapokba (1854., 1856.), a Magyar Sajtóba (1856. 97. sz. Adópénz és 200. sz. Ének a Mária-Czelli bold. szűz anyához c. költ.), a Kelet Népébe (186. Jézus a világ megváltója ...); a Magyar Sionba (1878-79. költem.) írt; a Népiskolai Tanügyben (1881. 6. sz. Beszéde a nagyváradi ujvárosi kath. néptanoda megnyitási ünnepélyén); a Magyar Koronában (1882. 322. sz. XXXVI. zsoltár.)
Munkái
Örömének mélt. és főt. bezdédi és kis-bábai báró Bémer László úr. a nagyváradi 1. sz. püspöki megye főpásztorának névünnepére 1844. Nagyvárad.
Szívhangok. Főm. és főt. Waldenburg-Schillingsfürsti herczeg Hohenlobe Sándor nagyváradi nagyprépostnak magas névünnepére 1845. Uo. (Költ.)
Ömlengés főt. Győrffy László úrnak Keresztelő sz. Jánosról czímzett budai prépostnak ... egykori tanítójának tiszteletére 1845. Uo. (Költ.)
Háladal. főt. Tholdi Molnár Péter ... nagyváradi prépostnak ... a legjobb főnöknek tiszteletére. Debreczen, 1847. (Költ.)
