Lucas van Leyden /névváltozatai: Lucas Hugensz; Lucas Jacobsz/ (Leiden, 1494. — Leiden, 1533. augusztus 8.) németalföldi festő, rézmetsző és fametszetek rajzolója. Főleg életképeket festett, s az egyik legjobb rézmetsző volt.
Életpályája
Szülővárosában tanult festeni, előbb apja, majd Cornelis Engebrechtsz (1468–1533) volt a mestere. Szemléletére nagy hatással volt Albrecht Dürer, akivel találkozott is 1521-ben Antwerpenben. E találkozás emlékezetét őrzi az a portré, amelyet Dürer júniusban készített Lucas-ról. Lucas ihletet merített Jan Gossaert festő művészetéből is. Itáliában nem járt, de metszetek közvetítésével elsajátította az itáliai rajz- és festéstechnikát, a perspektíva és az emberi alakok ábrázolását, s meghonosította szülőföldjén a reneszánsz formavilágát, jelentősége Düreréhez mérhető. (Mindezzel együtt a reneszánsz festészet sajátosságaival való teljes azonosulás valamivel később, a romanista festők itáliai útjai révén következett be a 17. században, a holland aranykorban.)
Bizonyság erre Az aranyborjú imádása című képe, amelyet az amszterdami múzeumban őriznek. Jelentős alkotása a leideni múzeumban őrzött Utolsó ítélet című nagyméretű triptichonja, továbbá a Lót és leányai (Louvre, Párizs) című alkotása, ez utóbbi képén lidérces fényekkel világít meg egy víziószerű jelenetet, amikor Isten haragjában kénköves tűzesőt bocsát le az égből Szodomára. Meghasad a föld, hajókat, hidakat nyel el a víz, miközben e veszélytől távoli helyen Lót pátriárka mulat leányaival a sátra mellett.
Lucas termékeny alkotó volt, 170 rézmetszet, 9 rézkarc és 16 fametszet maradt utána. Grafikáin figyelhető meg leginkább manierizmus felé hajló művészete.
