Lovassportok

A lovassportok a háborúk során a hadviselésben nagyon fontos szerepet játszó lovaskatona és a lovak kiképzéséből alakult ki, egyúttal ma már objektív értékmérője is a lótenyésztésnek. Ezekben a sportokban rendkívül fontos a lovak teljesítménye, tudása, kiképzésük minősége és szintje, ezért magának a lovasnak is a ló engedelmességét és ügyességét ki és továbbfejlesztő idomítási készsége a lényeges.

Hivatalosan a lovassport fogalma alá azok a lovassport szakágak tartoznak, amelyeket a Nemzetközi Lovasszövetség a Fédération Equestre Internationale, FEI szervez és irányít. A FEI 1921-ben alakult meg Lausanne-ban 8 nemzet által. Magyarország 1927-ben csatlakozott hozzá az 1924-ben megalakult Magyar Lovassport Egyesületek Országos Szövetségével.

Sportszakágak

A lovassport szakágai a következők:

• díjugratás
• díjlovaglás
• military
• galopp
• fogathajtás
• lovastorna
• lovasíjászat
• lovaspóló
• távlovaglás
• western reining

Díjlovaglás

A díjlovaglás célja a ló alkatának, mozgásának és képességeinek harmonikus kifejlesztése. A szakszerű kiképzéssel a lovak izomzata lazává, mozgása lendületessé és rugalmassá válik. A kiképzés eredményeképpen a ló nyugodttá és figyelmessé, valamint együttműködővé válik. A díjlovagló versenyeken derül ki, hogy a kiképzés mennyire volt eredményes. A díjlovaglás programjai a kezdő kategóriától a közép- és nehézosztályú feladatokon át az Olimpiai Nagydíjig terjed. Ennek programját a Nemzetközi Lovas Szövetség írja ki. A feladatokat 0-10-ig terjedő pontszámmal értékelik, és a pontszámok alapján születik meg az eredmény.

Díjugratás

Bővebben: Díjugratás

A versenyek a ló ugrókészségét, képességét, ügyességét és engedelmességét, a versenyző lovas tudását teszik próbára különböző feltételek mellett. A versenyzők a hibákért hibapontokat kapnak. Az a versenyző nyer, aki a legkevesebb hibapontot kapja, és a legrövidebb idő alatt teljesíti a feladatokat. A legrangosabb díjugrató verseny az Olimpiai játékok díjugratása. A díjugrató versenyek pályái 1 métertől 1,6 méterig kerülnek kiírásra. A cél az, hogy a legrugalmasabb, a legjobban tanított, a legügyesebb és a legfegyelmezettebb lovas és ló nyerje a versenyt.

Lovastorna

A lovastorna szakágban a ló, a futószárazó és a lovastornász közösen versenyeznek egy egységet alkotva. A ló egy minimum 15 m átmérőjű körön halad, míg a lovastornász akrobatikus gyakorlatokat mutat be a ló hátán. A versenyen a bírók egyaránt pontozzák a lovat, a lovastornászt és a kettejük közötti harmóniát. A lovastornászok három kategóriában versenyezhetnek: egyéniben, párosban és csapatban.^[1] A versenyeken a lovastornászok először hét kötelező gyakorlatot mutatnak be, melyeket a bírók 0-10 pontig terjedő skálán pontoznak. A verseny második része a szabadon választott gyakorlatból áll, mely során a versenyzők egy zenés koreográfiát mutatnak be.

Lovaspóló

Bővebben: Lovaspóló

A lovaspóló perzsa eredetű és feltehetően a legősibb labdajáték. Egy nagy sík mezőn a négy lovasból álló csapatok, hétszer nyolc percig tartó játékszakaszban, pólóütőkkel az ellenfél kapujába igyekeznek juttatni a bambuszgolyót. A szünetekben a játékosoknak lehetőségük van lovat váltani. A játékra a gyors vágta, a hirtelen megállás, a ritmusváltások és a hirtelen fordulatok jellemzőek.

Lovastusa

A lovastusa – régebbi nevén military – eredetileg a katonalovak összetett, háromnapos versenye volt. Ez a versenyág több, lóval végrehajtható feladatot foglalt magában, úgy mint a díjlovaglást, az akadályversenyt (steeplechase), a díjugratást és a távlovaglást. A háromnapos versenyt – a mai értelmezéshez hasonlóan – 1864-ben Dublinban rendezték meg először, az Olimpiai játékok programjába pedig 1912-ben került be. A sportág azóta átalakult, és a katonai erőpróbák helyett ma már egy világszerte ismert és elismert, ló és lovas összhangját ellenőrző, összetett lovassportról beszélhetünk. A verseny rengeteget finomodott, és előtérbe kerültek az állatvédelmi szabályok. A Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) szabályzatának értelmében minden versenyen a lovak és a lovasok biztonsága és jóléte a legfontosabb szempont. Ezen, igen komoly előírások betartására a mai versenyek szervezőinek és résztvevőinek jelentős figyelmet kell fordítaniuk. A szabályok betartását nemzetközi szaktekintélyekből álló bírói testület felügyeli az összes nemzetközi versenyen. Az akadályokat úgy tervezik, hogy korrekt kihívást jelentsenek a lovas és a ló képességeinek. Tapasztalt pályatervezők dolgoznak azon, hogy reális feladatok elé állítsák a lovast és lovát.

A mai „modern” versenyek három versenyszámból állnak. Első napon a díjlovagló feladatot mutatják be a lovasok, melynek során a ló idomítottságát, ló és lovas összhangját kell minél eredményesebben végrehajtott gyakorlatokkal bizonyítani egy 60x40 méter nagyságú négyszögben. A második napon kerül sor a terepversenyre, ahol a versenyzők több kilométer hosszú pályán természetes akadályokat (farönköket, árkokat, téglafalakat, sövényeket) küzdenek le. A terhelés a kategóriától függ, így a kezdő lovas és ló rövidebb távon és „szelídebb” akadályokon küzd, mint a tapasztaltabbak. A harmadik napon, a díjugratás során egy stadionban kialakított, verhető akadályokból épített pályán versenyeznek a lovasok. A végső sorrendet a három versenynapon elért eredmények alapján határozzák meg. A lovastusa ilyen értelemben a legkomolyabb kihívást jelenti a lovassportok között, hiszen igen magas szintű sokoldalúságot követel ló és lovas részéről egyaránt. A párosnak együtt kell bizonyítania a díjlovaglásban és a tereppályán – próbára téve az összeszokottságot, kitartást és gyorsaságot. Végül az erőnlét utolsó próbáján, a díjugratásban is kiválóan kell teljesíteniük, ahol a verhető akadályok hibátlan leküzdése sok esetben igen nehéz feladatot jelent a rögzített terepakadályokhoz szokott lovak számára. A lovak állapotát a verseny során folyamatosan figyelemmel kísérik: állatorvosi szemle nyitja a versenyeket, s az utolsó versenyszámot megelőzően a verseny utolsó napján is beiktatnak egyet. A terepversenyről beérkező ló kondícióját is figyelemmel kíséri az állatorvosi bizottság. Amennyiben probléma merül fel, a lovat a verseny bármely pontján kizárhatják az egészségügyi vagy állatvédelmi szempontok betartásának érdekében.

A lovassportok (lovastusa, díjugratás, díjlovaglás) egyedülállóak az olimpiai sportágak között, amennyiben hölgyek és férfiak együtt versenyeznek mind az egyéni, mind a csapat küzdelmek során – a hölgyek kiemelkedő sikereket könyvelhetnek el mindhárom sportágban. A három olimpiai lovassporton, továbbá a lovaglást szintén magába foglaló öttusán kívül nincs más olyan olimpiai sportág, melyben ember és állat együtt dolgozik a siker érdekében.

Lovasíjászat

Bővebben: Lovasíjászat

Jegyzetek

1. A Magyar Lovas Szövetség Hivatalos Weboldala. lovastorna.lovasszovetseg.hu. (Hozzáférés: 2018. október 10.)

Források

• www.lovasok.hu
• www.equestrians.cz

További információk

• Lovam-Lovasok.hu Lovaglás
• Lovam-Lovasok.hu Western lovaglás
• Barcsay-Amant Zoltán–Erdélyi Gyula: A magyar lovassport története, 1-2.; szerzői kiadás, Budapest, 1932 (A M. Kir. Hadimúzeum kiadványai)
• Magyar Lovassport Egyesületek Országos Szövetsége – Alapszabályok – Lovasmérkőzési szabályok (50. sz.) általános határozatok – Díjlovaglás, Egyetemi Nyomda, Budapest, 1942
• Radó Oszkár–Sívó Róbert: Kincsem, Aranyos, Imperial és a többiek – A lovassport krónikája; Sport, Budapest, 1966
• Lovassport; összeállította: Butor Sándor; Sport, Budapest, 1984 (Verseny- és játékszabályok)
• Lovassport; összeállította és fordította: Flandorffer Tamás; Sport, Budapest, 1989 (Verseny- és játékszabályok)
• Lovik Károly: A lovassport története; Noran, Budapest, 2000 (Századok legendái)
• Lovas nemzet – A magyarság és a ló évezredeken átívelő barátságáról; szerkesztők: Hecker Walter, Karádi Ilona; Helikon, Budapest, 2004
• Lovasszótár; összeállította: Radnai Imre, 3. javított kiadás; Mezőgazda, Budapest, 2006
• Josée Hermsen: Lovak enciklopédiája – Lófajták, lovassportok, lótartás; fordította: Horváth Ildikó; Ventus Libro, Budapest, 2006
• Pataki Balázs–Novotni Péter: Nyeregben és bakon; Pro-Book, Nyíregyháza, 2008
• Konyhás István: A lovak világa (lovaslexikon); fordította és magyar nyelvre alkalmazta: Szűcs-Gáspár Kinga; TKK, Debrecen, 2008
• Ernst József: 100 év a magyar lovassport történetéből, 1-3.; Bioenergetic, 2008–2017
  • 1. 1872–1914, (Cartaphilus), Budapest, 2008 ISBN 9789632660271
  • 2. 1920–1944, Bioenergetic, Budapest, 2014 ISBN 9789632912158
  • 3. 1945–1972, (Agroinform), Budapest, 2017, ISBN 9786155666070 (+ CD melléklet)
• Lovas lexikon; összeállította: Gerencsér Ferenc; Anno, Budapest, 2009
• Magyar Imre: Életem a lovakkal – Történetek a lovassportba való bekapcsolódásomról; Viza Kft., Nagyvázsony–Veszprém, 2010
• Lovassportok, versenyek; szerkesztők: Bagoly Ilona, Horváthné Czentye Ibolya, Kész Barnabás; Graph-Art, Debrecen, 2011 (A lovak világa)
• Szarka Ferenc: Pályaépítésről, nem csak pályaépítőknek; szerzői kiadás, Kaposvár, 2013
• Győr Béla: Magyar lovasok az olimpiai játékokon; Magyar Lovassport Szövetség, Budapest, 2017
• Vida József: A magyar négyes fogat. Ostorhegyes, gyeplős, nyerges, rudas; Boook, Bp., 2021
• Fehér Károly, Lázár Vilmos: A négyesfogathajtó Európa-bajnokságok története. Emlékezés, főhajtás, értékőrzés; Magyar Lovassport Szövetség, Bp., 2021

Kapcsolódó szócikkek

• LóEladás.hu – Lovassportok
• Eventing.hu – Lovastusa Archiválva 2008. szeptember 14-i dátummal a Wayback Machine-ben