PROFILBARU.COM

	Ljudmila Zikina
	Ljudmila Zikina 80. születésnapján
	Életrajzi adatok
Születési név	Ljudmila Georgijevna Zikina
Született	1929. június 10.; Moszkva, Szovjetunió
Származás	orosz
Elhunyt	2009.július 1. (80 évesen); Moszkva, Oroszország
Sírhely	Novogyevicsi-temető
Iskolái	Ippolitov-Ivanov State Musical Pedagogical Institute; Gnyeszin Orosz Állami Zeneakadémia;
	Pályafutás
Műfajok	ének
Aktív évek	1947–2009
Hangszer	gitár; bayan; énekhang;
Hang	mezzoszoprán
Díjak	; ; ; ; ; ;
Tevékenység	színész; énekes; zenepedagógus;
Kiadók	Melogyija
	Ljudmila Georgijevna Zikina aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ljudmila Zikina témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ljudmila Georgijevna Zikina (oroszul: Людми́ла Гео́ргиевна Зы́кина; Moszkva 1929. június 10. – Moszkva 2009. július 1.) orosz népdalénekes.

Pályafutása

Ljudmila Zikina előadói pályafutása 1947-ben kezdődött, amikor részt vett egy fiatal előadóknak rendezett országos versenyen majd tagja lett a Pjatnyickij Kórusnak.^[1]

1957-ben díjat nyert a moszkvai Világifjúsági Találkozó alkalmából rendezett össz-szövetségi esztrád versenyen.

1960-ban kezdett el szólót énekelni a Moszkoncert^{[* 1]} előadásain. Már népszerű énekesnek számított, amikor beiratkozott az Ippolitov-Ivanov Zenepedagógia Intézetbe, ahol 1969-ben fejezte be tanulmányait. Ezt követően a moszkvai Gnyeszin Intézetben tanult tovább és 1977-ben diplomázott.^[2]

1969--ben az Oszipov Balalajka Együttessel turnézott az Amerikai Egyesült Államokban.^[3]

1970-ben megkapta a szovjet állam legrangosabb kitüntetését, a Lenin-díjat.^[1]

1977-ben az ő kezdeményezésére alakult meg a Rosszija (Россия) Együttes, ami ma az ő nevét viseli.^[4] 1989-ben docensi kinevezést kapott.^[2] Tanított a moszkvai Állami Kulturális és Művészeti Egyetemen.^[5]

2009. júniusában szívinfarktust kapott és néhány nappal később elhunyt. A moszkvai Csajkovszkij-teremben tartott gyászünnepséget követően a Novogyevicsi temetőben helyezték örök nyugalomra.^[6]

Ljudmila Zikina rendkívül népszerű volt szülőföldjén, elmondása szerint hatszor járta be a Szovjetuniót.^[7]

Előadói stílus

Ljudmila Zikina külföldön kevésbé volt ismert, viszont nagyon fontos szerepet töltött be hazája zenei életében, sokak számára ő képviselte az „orosz hangot”. Erőteljes mezzoszoprán hangja volt. Ő volt a szovjet stílusú népdaléneklés szimbóluma. Dalait hagyományos énekmóddal, de ugyanakkor operai stílusban, nagyzenekari kísérettel adta elő. Repertoárját főleg népdalok, románcok és romantikus dalok alkották, melyek témája gyakran a hazaszeretet és a szülőföld szépsége.^[7] Népszerűsége a Szovjetunió összeomlása után is töretlen maradt.

Életében több mint 6 millió példányban jelentek meg hanglemezei, rendszeresen szerepelt a szovjet ill. az orosz televízió műsoraiban.

Rogyion Scsedrin kifejezetten az ő hangjára komponálta Andrej Voznyeszenszkij verseire írt Opus 39. Poetoria című versenyművét,^[8] továbbá az ősbemutatón Zikina énekelte a Lenin-centenáriumra írt Opus 44. oratórium egyik szólamát is.^[9]

Énekelt filmdalokat is, köztük Tyihon Hrennyikov szerzeményeit.^[10]^[11]

Díjak és kitüntetések

Ljudmila Zikina élete során nagyon sok állami kitüntetést és díjat kapott. Ezek közül néhány fontosabb:

A Szocialista Munka Hőse és ezzel együtt a Lenin-rend (1987. szeptember 4.);
Szent András-rend (2004. június 12.);
A Haza Szolgálatáért Érdemérem (За заслуги перед Отечеством);
Lenin-rend (1979. június 8.);
A Szovjetunió Népművésze;
Az Oroszországi SzSzK Népművésze;
Lenin-díj (1970);
Állami Glinka-díj (1983).

Emlékezete

2012. július 1-én, halálának évfordulóján felavatták emlékművét a Novogyevicsi temetőben.^[12]^[13]
Róla nevezték el a 4879 Zykina kisbolygót, amelyet Ljudmila Ivanovna Csernih fedezett fel.
A moszkvai Kreml Gyémántgyűjteményében Ludmilla Zikina nevét viseli egy 55,02 karátos gyémánt.^[14]