A zsidótörvények okozta megélhetési nehézségek miatt - Marosi Ildikó szerint - 1943-ban költözött Budapestre az anyósához, özvegy Szántó Sománéhoz a Pozsonyi út 49-be, és a Magyar Nemzet főmunkatársa lett.
1944-ben megjárta a horthyligetiinternálótábort, majd októberben a gyálpusztai sáncásó munkatábort. Az előbbiből az Erdélyi párti politikusbarátai szabadították ki, az utóbbiból valószínűleg svájci menlevél révén szabadulhatott.
A nyilasok családjával együtt gyilkolták meg 1945. január 11-én. Ligetit, feleségét és kisfiát egy nyilas osztag kirángatta a svájci követség védelme alatt álló Pozsonyi úti lakásából, bevitte az Andrássy út 60. alatti nyilasházba. Őt és családját megkínozták, majd Kun páter személyes tűzparancsára végezték ki éjjel a Liszt Ferenc téren.
Költészete gondos formába öntött intellektuális líra, regényei az erdélyi társadalmi élet színes ábrázolásai. A két világháború közötti romániai magyar irodalom demokratikus gondolkodású, érdekes egyénisége.
Művei
Magányosan ezer tavasz közt (versek), Nagyvárad, 1913
Asszony (novellák), Marosvásárhely, 1920
Belvedere (regény), Kolozsvár, 1921
Erdély vallatása (politikai portrék), Kolozsvár, 1922
Én jót akartam (versek), Szatmárnémeti, 1924
Az ifjító szűz (regény), Kolozsvár, 1925
Föl a bakra (regény), Kolozsvár, 1925
A páneurópai mozgalom (tanulmány), Kolozsvár, 1926
Súly alatt a pálma. Egy nemzedék szellemi élete. 22 esztendő kisebbségi sorsban; Fraternitas, Kolozsvár, 1941
Súly alatt a pálma (Egy nemzedék szellemi élete. Emlékirat), Kolozsvár, 1941
Noé galambja (történelmi regény), Budapest, 1943
Jegyzetek
↑A Belügyminisztérium 1899. évi 11627. sz. rendelete. MNL-OL 30799. mikrofilm 1162. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1899. év 38. oldal 53. sor.
.svg){kind=small}
