Pályafutása 17 éves korában indult, amikor a Berlini Akadémia kiállításán két képpel szerepelt. 1802-ben újra kiállított itt. 1803-1804-ben Párizsban tanult az École des Beaux-Arts-on Jacques-Louis David tanítványaként. Párizsban összeházasodott Chevalier d’Ellevaux de Limon lányával. A következő évben magyar arisztokraták megbízásából portrékat készített Pesten, Pozsonyban és Nagyszombatban, majd 1806-tól Bécsben mint miniatúrafestő dolgozott. 1814-ben másodszor is Párizsban tartózkodott.
Batthyány Lajos portréja (1839)
1814-ben a Bécsi kongresszus alatt nagy sikert aratott arcképeivel. A művészetpártoló Metternich is megkedvelte és biztatta, hogy folytassa művészi tanulmányait Veronában és Párizsban. Mivel rendkívül precízen tudta reprodukálni képein a katonai (huszár-) uniformist, ezért 1816-1819 között berlini tartózkodásakor III. Frigyes Vilmosporosz király udvari festőnek nevezte ki. Ezt követően Bécsben, majd 1820-tól Pesten élt. 1822-ben a Veronai Kongresszus helyszínén dolgozott, s ettől az évtől 1840-ig rendszeresen kiállított a bécsi akadémiai kiállításokon. 1824-től tagja volt a Bécsi Képzőművészeti Akadémiának.
Miniatúrákat, akvarelleket, olajfestményeket készített, ezek voltak a kedvenc technikái. Erőssége a portré műfaja volt, arcképeit szinte tudományos pontossággal készítette. Elsősorban főnemeseket ábrázolt műveiben, de „magyar rebelliseket” is megfestett. Munkáit egyéni látásmód, gondos előkészítés, a pontos rajz és az egyszerű festés jellemzi. Litográfiái magas minőségűek.
1846-ban Károlyi Lázár írt kritikát róla, melyben művészetét utálatosnak, durvának és közönségesnek nevezte, festményeit „idejöket” múltnak és ízléstelennek. A kritikát 1903-ban Lyka Károly folyóirata, a Művészet újra közölte.
A Magyar Életrajzi Lexikon értékelése szerint „jól jellemzett, könnyed festőiségű arcképei, akvarellminiatűrjei korának kedvelt arcképfestőjévé tették”.
Meller Simon így jellemezte: „... Magasabb művészi fokot ért el Lieder Frigyes (1780-1859), aki Poroszországból származott Pestre, ahol az arisztokrácia kedvelt festője lőn. Arcképeit az empire szigorú szellemében festette: minden részletre kiterjedő pontossággal, a rajznak rendkívüli szabatosságával. Műveiben a rajz a fő; a szín csak másodsorban következik; s a színezett rajzok e korszakában arcképei a legjobbakkal versenyeznek.”
Művei rendszeresen szerepelnek aukciókon. Lyka Károly Magyar művészet című 1942-ben megjelentetett könyvében szerepelteti önarcképét.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Friedrich Johann Gottlieb Lieder című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
