Liane Foly (Lyon 7. kerülete, 1962. december 16. –) francia dzsesszénekesnő.
Pályafutása
Szülei – francia algériaik – 1962-ben hazaköltöztek Franciaországba, Lyonba. Liane Foly ötéves gyerekként már táncolt. Tizenkétévesen szülei Black and White zenekarában énekelt. A fivére, Philippe dobolt, a nővére Corinne zongorázott.
Később éjszakai klubokban és bárokban énekelt. Ablues, a dzsessz iránti vonzalma ekkor alakult ki.
Nyelveket tanult, franciául és angolul is beszél és énekel.
1984-ben Philippe Viennet és André Manoukian felajánlotta, hogy írnak és felvesznek neki egy demót. 1987-ben Párizsban találkozott Fabrice Nataffal, a Virgin France művészeti vezetőjével, aki elindította karrierjét. 1986-ban vette fel a Liane Foly[5] nevet. 1988-ban adta ki első albumát, a The Man I Love címmel. Ezzel kereskedelmi sikert aratott, a toplistán legjobb 50-be került. Ugyanebben az évben Párizsban színpadra lépett vele.
1997-es albuma, a Caméléon volt az első albuma André Manoukian nélkül. Ezt Philippe Viennet készítette. A francia közönség az albumot szinte észre se vette. Nagyobb siker volt a 2000-ben megjelent Entre nous.
A testvére, Philippe Falliex, televíziós és rádiós műsorokhoz ír zenét, számos dalát komponálta dobosként is kíséri a színpadon.
Albumok
1985: Besoin de toi
1988: The Man I Love
1990: Rêve orange
1993: Les Petites Notes, also recorded in English as Sweet Mystery
1996: Lumières (live)
1997: Caméléon, recorded in Los Angeles
1999: Acoustique
2000: Entre nous
2002: Au fur et à mesure (best of)
2004: La chanteuse de bal
2005: Une étoile dort (recorded live at the Casino de Paris)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Liane Foly című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
