PROFILBARU.COM

Közönséges kalmár
	Kifogott példány
	Természetvédelmi státusz
	Adathiányos
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Főtörzs:	Tapogatós-csillókoszorús állatok (Lophotrochozoa);
Törzs:	Puhatestűek (Mollusca);
Osztály:	Fejlábúak (Cephalopoda);
Alosztály:	Tintahalalakúak (Coleoidea);
Öregrend:	Tízkarú polipok (Decapodiformes);
Rend:	Kalmárok (Teuthida);
Család:	Loliginidae;
Nem:	Loligo; Lamarck, 1798
Faj:	L. vulgaris;
Tudományos név
	Loligo vulgaris; Lamarck, 1798
Szinonimák
	Loligo berthelotii Vérany, 1839; Loligo mediterranea Targioni-Tozzetti, 1869; Loligo pulchra Blainville, 1823; Sepia loligo Linnaeus, 1758;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Közönséges kalmár témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges kalmár témájú médiaállományokat és Közönséges kalmár témájú kategóriát.

A közönséges kalmár (Loligo vulgaris) a fejlábúak (Cephalopoda) osztályának kalmárok (Teuthida) rendjébe, ezen belül a Loliginidae családjába tartozó faj.

A Loligo kalmárnem típusfaja.

Előfordulása

A közönséges kalmár előfordulási területe az európai és az afrikai partok mentén van. Széles körben elterjedt a Földközi-, az Adriai- és az Északi-tengerekben, valamint az Atlanti-óceán keleti részén, Skóciától és az Ír-tengertől egészen a Guineai-öbölig. Az állománysűrűsége az Északi-tengerben és Nyugat-Afrika partjainál a legnagyobb.^[1]

Korábban úgy vélték, hogy a Loligo vulgaris reynaudii nevű alfaján keresztül, az előfordulási területe délre lenyúlik a Dél-afrikai Köztársaságig, viszont manapság már tudjuk, hogy ez egy külön fajt alkot, a Loligo reynaudiit.^[2]

Megjelenése

A hosszúkás, közepesen karcsú és henger alakú testét borító bőrköpenye legfeljebb 40 centiméter hosszú. Az oldalain elhelyezkedő úszói, melyek csak a test közepéig érnek, fentről vagy alulról nézve rombuszos megjelenést kölcsönöznek az állatnak. Habár segítenek az úszásban, vagy inkább az irányváltásban, a gyors helyváltoztatást egy mozgékony, húsos cső alakú szerv, az úgynevezett tölcsér segíti.^[3] A feje eléggé kicsi, viszont a szemei nagyok és átlátszó hártya borítja. Mind a legtöbb kalmár esetében tíz karja van: nyolc rövidebb és két hosszabb, úgynevezett fogókar. A szája csőrszerű kemény képződmény. A hím negyedik, bal oldali karja a párzásban játszik szerepet. Habár a bőrköpenye elérheti a 30-40 centiméteres hosszúságot, általában csak 15-20 centiméteresre nő meg. A hím általában nagyobb, mint a nőstény és a növekedése is gyorsabb. Általában szürkés-átlátszó vagy vöröses színű, de a kromatóforák segítségével színváltoztatásra képes.^[4]

Életmódja

A kontinentális self sekélyebb vizű részeit választja otthonául. Megtalálható a vízfelszínétől egészen 500 méteres mélységig. Az élőhelye változatos lehet, egyaránt kedveli az iszapos és homokos tengerfenéket.^[4] Ragadozó életmódot folytat. Halakkal és rákokkal táplálkozik, de ha táplálékhiány van, akkor a kannibalizmust sem hagyja ki.^[5]

Ezen a kalmáron a Pennella varians nevű evezőlábú rák (Copepoda) élősködik.

Szaporodása

Évszaktól függően kisebb vándorlásokat tesznek. A meleg hónapokban északabbra és a sekélyebb vizekbe vándorolnak, míg a hidegebb hónapokban délebbre és a mélyebb vizekbe költöznek vissza. A szaporodás 20-80 méter mélyen történik meg. Egész évben szaporodhatnak, azonban a legtöbben a nyár végén és kora ősszel teszik ezt. Egy nőstény akár 20 ezer petét is rakhat; ezeket gélszerű masszába fogja össze. Ezt a burkot pedig a tengerfenékre ragasztja. A kikeléshez 25 napi 22 Celsius-fok, vagy 45 napi 12-14 Celsius-fok kell. A megtermékenyített peték számát a hím határozza meg; általában a másodszor szaporodó hím több petét termékenyít meg, mint az első szaporodóévében levő fajtársa. A kis kalmár, amely júniusban kelt ki, decemberben már 12 centiméteres, áprilisig még 13-14 centimétert nőhet. A nőstény 2 évet, a hím körülbelül 3 évet él.^[5]

A gélszerű tokokban levő peték
Fiatal embrió
Fejlettebb embrió
Fiatal példány

Felhasználása

Elterjedésének egész területén az ember ipari mértékben halássza a közönséges kalmárt. Az Adriai-tengerből évente 1000-1500 tonnát halásznak.

Képek

Akváriumban
Halpiacon
A fürtökben álló géltokok
Rajzok az
állatról

Jegyzetek

↑ Grid map of records on the Gateway for Loligo vulgaris^{[halott link]}. NBN Gateway.
↑ Vecchione, M. & R.E. Young. (2010). Loligo reynaudii Orbigny 1845 Archiválva 2011. szeptember 10-i dátummal a Wayback Machine-ben. Tree of Life Web Project.
↑ (1972) „A Study in Jet Propulsion: An analysis of the motion of the squid, Loligo vulgaris”. Journal of Experimental Biology 56, 155–165. o.
↑ ^a ^b Loligo vulgaris (Lamarck, 1798). AdriaMed.
↑ ^a ^b Vecchione, M. & R.E. Young (2010). Loligo vulgaris Lamarck 1798. Tree of Life Web Project.

Források

Loligo vulgaris Lamarck, 1798 WoRMS
Gofas, S.; Le Renard, J.; Bouchet, P. (2001). Mollusca. in: Costello, M.J. et al. (Ed.) (2001). European register of marine species: a check-list of the marine species in Europe and a bibliography of guides to their identification. Collection Patrimoines Naturels. 50: pp. 180–213.
Vecchione, M., E. Shea, S. Bussarawit, F. Anderson, D. Alexeyev, C.-C. Lu, T. Okutani, M. Roeleveld, C. Chotiyaputta, C. Roper, E. Jorgensen & N. Sukramongkol. (2005). Systematics of Indo-West Pacific loliginids.PDF Phuket Marine Biological Center Research Bulletin 66: 23–26.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az European squid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Charles Maxwell videos
Lamarck, J.B. 1798: Extrait d’un mémoire sur le genre de la Séche, du Calmar et Poulpe, vulgairement nommés, Polypes de Mer. Bulletin des Sciences, par la Société Philomatique de Paris, 2(5): 129–131.
Ángel F. González, Jaime Otero, Graham J. Pierce & Ángel Guerra. 2010: Age, growth, and mortality of Loligo vulgaris wild paralarvae: implications for understanding of the life cycle and longevity. ICES Journal of Marine Science, 67(6): 1119-1127.