Kótai Lajos (Kunhegyes, 1846. április 7. – Szatmárnémeti, 1918. október 15.) tanár, ipariskolai igazgató.
Kota Márton csizmadiamester és Vitalis Zsófia fia. A debreceni református főiskolában tanult és itt különösen tanárának, Szegedi Sándornak buzdítására a magyar költészet iránt tanusított vonzalmat. Azonban az önfenntartás gondjai csakhamar elvonták őt az iskolától és 1865-ben Porcsalmán (Szatmár megye) Gyene Pál családjánál nevelői állást vállalt; ekkor vette fel, pártfogójának ajánlására, a Kótai nevet. Két év múlva Zsarolyánban néptanító lett; 1869-ben a gacsályi, 1870-ben az ököritói, majd a szatmári egyház hívta meg tanítónak. Itt előbb egyházi jegyzővé, 1873-ban a református gimnáziumhoz rajztanárrá, 1884-ben pedig ipariskolai rajztanítóvá és igazgatóvá választották. Elhunyt 1918. október 15-én hajnali 4 órakor, örök nyugalomra helyezték másnap, október 15-én szerdán délután a szatmári református temetőben. Neje Gacsályi Mária volt, akit 1918. október 1-jén (temették 2-án), férje halála előtt két héttel hunyt el, 69 éves korában, 52 évig éltek házasságban.
Költeményei, többnyire egyháziak és Dávid zsoltárai közül néhány a Szamosban, Szatmárban és a Debreczeni Protestáns Lapban jelentek meg; írt több hírlapi cikket és humorisztikus tárcacikket is, leginkább a Szamosba; költeményei vannak még a Vasárnapi Ujságban (1879) és a Vidéki költők Albumában (Kassa, 1896.) 1878. júl. 1-től a Szatmár segédszerkesztője is volt.
Szerkesztette a Szamos c. hetilapot 1884. március 23-tól 1896 május végéig és szerkesztette a szatmárnémeti város alsófokú ipariskolájának Értesítőjét 1885-től.