A kínai hikoridió (Carya cathayensis) a bükkfavirágúak (Fagales) rendjébe sorolt diófafélék (Juglandaceae) családjában a hikoridió (Carya) nemzetségben a kínai hikorik (Sinocarya fajcsoport) egyik faja. Kínai neve angol átiratban shan he tao, ami hegyi diót jelent. Ennek felel meg angol neve is (mountain walnut). A kínaiak sokszor egyszerűen csak he tao-nak, azaz diónak, esetleg xiao he tao-nak, vagyis kis diónak mondják. Az egyes nyelvjárásokban számos további neve van.
Származása, elterjedése
Kína délkeleti részén, a Hangcsoutól nyugatra eső hegyekben endemikus. Elszigetelt helyzete miatt a tudományos közvélemény csak 20. században ismerte meg. Ma már Hunan és Jünnan tartományokban is termesztik.
Megjelenése, felépítése
20 m magasra növő fa. A kérge fehér és sima.
Csúcsrügye rozsdabarna. Levélrügyei narancsszínűek, rügypikkely nélküliek.
Szárnyasan összetett levele 5-7 levélkéből áll; a narancsszínű levélnyéllel együtt 20–30 cm hosszú. A mintegy 20 cm-es levélkék finoman fogazottak; a levélnyélen egymáshoz közel ülnek. A csúcson növő levélke kisebb a két szomszédos oldalsónál. A levélkék az alapjuknál keskenyek, fokozatosan szélesednek 7–8 cm-esre, majd kicsúcsosodnak.
A levelek fonáka narancsos árnyalatú.
Dióját 2–4 mm vastag, narancsszínű burok veszi körül; ez négy varrat mentén lebenyekre válik szét. 2–3 cm hosszú, 1,5–2,3 cm széles diója általában kör–ellipszis keresztmetszetű, kerekded alappal és hegyes csúccsal. Héja 1–2 mm vastag.
Életmódja, termőhelye
Erdei fa, amely főleg vízfolyások mentén tenyészik a hegyoldalakon, legfeljebb 1500 m magasságig.
Későn, április–június között virágzik. Diótermése augusztusban–szeptemberben érik.
Felhasználása
Diója ehető; főleg pirítva fogyasztják. Édességeket is készítenek vele. Olaját étolajnak és a festékekhez használják fel.
Kínában mintegy 16 000 ha-on termesztik, és erről évente kb. 5000 t diót szüretelnek. Sok diót gyűjtenek be a vadon termő fákról is.
Fájából kéziszerszámokat készítenek.
Jegyzetek
Források
