Nevét az oklevelek 1320-ban említették először Kekus néven, majd 1442-ben Kekes,1470-ben Alsokekes és Felsewkekes,1510-ben Kekews,1598-ban Magiar Kekes,1644-ben Nyárló Kékes, román nevét 1750-ben Keukis,1808-ban Työtyis alakban írták.
Első ismert birtokosai valószínűleg a Zsombor nemzetség tagjai voltak a 13. században. 1320-ban a közülük származó Chunpas (Drági) Lőrinc fia István, Csenka László és utóbbi fiai, Beke és Domokos bírták. Tőlük Károly Róbert1320-ban, hűtlenség miatt elvette és Elefánti Dezsőnek adományozta. 1467-ben akkori birtokosa, Iklódi Márton részt vett a Mátyás elleni összeesküvésben, aki emiatt Kovács Istvánnak juttatta. 1487 és 1492 között a Drági családé volt. 1576-ban Báthory IstvánBekes Gáspár párthívét, Drági Károlyi Lászlót ruszkai Kornis Gáspár javára megfosztotta itteni birtokrészétől.
1876-ban Doboka vármegyétől az akkor megalakított Szolnok-Doboka vármegyéhez csatolták. 1878 után a vármegye egyik járásának székhelye volt. 1878-tól gyógyszertár is működött benne.[3]
Nemzetiségek és vallások
1850-ben 621 lakosából 385 volt román, 161 magyar és 73 cigány nemzetiségű; 458 görögkatolikus és 161 református vallású.