PROFILBARU.COM

Kék viharmadár
	Befogott példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Viharmadár-alakúak (Procellariiformes);
Család:	Viharmadárfélék (Procellariidae); Leach, 1820
Nem:	Halobaena; Bonaparte, 1856
Faj:	H. caerulea;
Tudományos név
	Halobaena caerulea; (Gmelin 1789)
Szinonimák
	Procellaria caerulea Gmelin, 1789; Halobaena caerulea victoriae (Mathews, 1916); Halobaena murphyi (Brooks, W. S., 1917);
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kék viharmadár témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kék viharmadár témájú kategóriát.

A kék viharmadár (Halobaena caerulea) a madarak (Aves) osztályának a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül a viharmadárfélék (Procellariidae) családjába tartozó Halobaena madárnem egyetlen faja.^[2]

Rendszertani besorolása

A viharmadárféléken belül a monotipikus kék viharmadárnak a legközelebbi rokonai a nála nagyobb méretű cethojszák (Pachyptila), melyekkel, legalábbis egyes rendszerezők szerint nemzetségi szintet kiérdemlő csoportot alkotnak.^[3]

Előfordulása

A kék viharmadár előfordulási területe az óceánok déli részein van. Ez a madár megtalálható Afrika, Ausztrália és Dél-Amerika legdélebbi részein, valamint a közéjük eső szigeteken is, mint például: a Prince Edward-szigetekhez tartozó Marion-szigeten, a Crozet-szigeteken, a Kerguelen-szigeteken, a Macquarie-szigeten és a Déli-Georgia-szigeten.^[3]

Mivel hatalmas előfordulási területtel rendelkezik, továbbá becslések szerint 3 millió felnőtt példány van belőle a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a kék viharmadarat nem fenyegetett fajként tartja számon.^[2]^[4]

Megjelenése

E kisméretű madár hasi és begyi része fehér. Háti része szürkéskékes egy M alakú sávval a tarkója felé. Farok tollainak végei fehérek.^[3] A madárnak a viharmadár-alakúakra jellemző felső csőrkáváján egyenes, cső alakú, szarunemű nyúlványt visel. A csőre 7-9 szarulemezből tevődik össze. Zúzógyomrában olajat termel, melyet védekezésre (köpködés által) vagy a fióka táplálásakor használ fel; ha hosszabb vándorutat tesz meg, anélkül, hogy táplálkozzon, akkor ebből az olajból él.^[5] Az orrlyukai fölött sómirigyek találhatók, melyekkel a kék viharmadár kivonja a sós óceán vízéből a fölös sót. Olykor magas sótartalmú nyálkát spriccel ki.^[6]

Életmódja

Mint minden viharmadár, a szóban forgó faj is a nyílt vizeken vadászik, illetve táplálkozik. A táplálékáért akár 6 méter mélyre is lemerül. Tápláléka főleg krill, de lehetnek egyéb rákok, halak és kalmárok.^[3]

Szaporodása

A szaporodási időszakban nagy költőkolóniákba tömörül. A fészke a talajba vájt üreg mélyén van. A fészekalj, csak egy tojásból áll, melyen mindkét szülő váltakozva kotlik, körülbelül 50 napon keresztül. 55 nappal a kikelése után a fióka kirepül. A tojást és a fiókát a halfarkasfélék (Stercorariidae) veszélyeztetik.

Képek

repülés közben
a tojása

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c Peters, James Lee (1931)
↑ ^a ^b BirdLife International: 'Halobaena caerulea'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
↑ ^a ^b ^c ^d ZipCode Zoo (16 Jul 2009)
↑ BirdLife International (2009)
↑ Double, M. C. (2003)
↑ Ehrlich, Paul R. (1988)

Források

BirdLife International: Blue Petrel Halobaena caerulea - BirdLife Species Factsheet. Data Zone, 2009. [2009. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 22.)
Brands, Sheila: Systema Naturae 2000 / Classification - Genus Halobaena-. Project: The Taxonomicon, 2008. augusztus 14. (Hozzáférés: 2009. július 22.)^{[halott link]}
Procellariidae, Albatrosses And Petrels Across The World. Oxford, UK: Oxford University Press (2004). ISBN 0-19-850125-0
Double, M. C.. Procellariiformes (Tubenosed Seabirds), Grzimek's Animal Life Encyclopedia 8 Birds I Tinamous and Ratites to Hoatzins, 2nd, Farmington Hills, MI: Gale Group, 107–111. o. (2003). ISBN 0-7876-5784-0
The Birders Handbook, First, New York, NY: Simon & Schuster, 29–31. o. (1988). ISBN 0-671-65989-8
Albatrosses, Fulmars, Shearwaters, and Petrels, Latin Names Explained A Guide to the Scientific Classifications of Reptiles, Birds & Mammals. New York, NY: Facts on File, 191–192. o. [1979] (1995). ISBN 0-8160-3377-3
Checklist of Birds of the World. Cambridge, MA: Harvard University Press (1931)
ZipCode Zoo: Halobaena (Genus). BayScience Foundation, 2009. június 19. [2012. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 22.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Blue petrel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Blue petrel on Birdlife International Archiválva 2012. október 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
Blue petrel on ZipcodeZoo
Blue petrel Photos
Stamps (for French Southern and Antarctic Lands, South Georgia and the South Sandwich Islands)
Blue petrel videos on the Internet Bird Collection
Blue petrel photo gallery VIREO
Comptes Rendus Hebdomadaire des Séances de l'Académie des Sciences [Paris] 42 p. 768
Systema Naturae 1 pt2 p. 560