| Károlyházy Frigyes |
| Életrajzi adatok |
| Született | 1929. december 28.
Budapest |
| Elhunyt | 2012. július 2. (82 évesen)
Budapest |
| Ismeretes mint | fizikus |
| Nemzetiség | magyar |
| Házastárs | Keszegh Éva |
| Gyermekek | dr. Károlyházy László |
| Iskolái |
| Középiskola | Piarista Gimnázium, Budapest (érettségi: 1948) |
Felsőoktatási
intézmény | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
| Pályafutása |
| Aktivitási típus | Elméleti fizikus, egyetemi tanár |
| Jelentős munkái | "Igaz varázslat", Gondolat Kiadó, Budapest, 1976 |
| Szakmai kitüntetések |
| Apáczai Csere János-díj, Eötvös József-koszorú |
Károlyházy Frigyes, Károlyházi Frigyes, eredetileg Fetter Frigyes (Budapest, 1929. december 28. – Budapest, 2012. július 2.) magyar elméleti fizikus, tankönyvíró, egyetemi tanár. Rendkívül tehetséges tanár volt, igyekezett a laikusok számára is érthetővé tenni komplex fizikai problémákat is. Groma István szerint: „Habár briliáns matematikai képességekkel rendelkezett, a kvantummechanika tanításában többet szeretett volna, mint a formális matematikai megértés. Próbálta azt a matematikában kevésbé jártas ember számára is érthető módon, szemléletesen is elmagyarázni”.[1]
Családja
Károlyházi eredetileg Fetter Gyula és Patay Mária harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Patay nagyapja még cipész volt, apja viszont már a XIX. kerületi tanács 1950-es években kinevezett, a Munkaérdemrend Arany Fokozatával kitüntetett tisztviselője, anyja orvos volt. Bátyja és húga is orvosok.[2] Feleségétől, Keszegh Évától egy gyermeke született, dr. Károlyházy László. Ő a kémiatudományok doktora, szakterülete a szerves kémia.[3]
Életútja
A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett 1948-ban, majd felvételt nyert az ELTE matematika-fizikatanári szakára. Az egyetemmel egyidőben felvételt nyert az Eötvös Collegiumba, majd az országban uralkodó politikai helyzet miatt egy év után kizárták (nem volt hajlandó támogatni Rajk László elítélését).[4] Magyarországon ekkor még nem volt elméleti fizikusképzés, ezért jelentkezett ide, majd néhány évvel később, mikor már lehetőség adott rá, átiratkozott kutató fizikusi szakra. 1952-ben végzett az egyetemen, doktori fokozatát húsz évvel később, 1972-ben szerezte meg. A Chapel Hill-i Egyetem vendégkutatója (USA, 1964), a santiagói Chile Egyetem vendégtanára (1970). Hosszú külföldi tartózkodásait a pártállami szervek legmagasabb színtű támogatásával, kiemelt státuszú diplomataútlevéllel utazva töltötte.
Munkássága
Doktori tézisének és kutatásának témája a kvantumfizika és az általános relativitáselmélet kapcsolata. Ezt egy új szemszögből, a kvantumelmélet és a gravitáció egyesítésének szemszögéből próbálta vizsgálni. Jelentős eredményeket ért el a relativisztikus térelmélet terén, egy új modellt adott az ún. Mach-elv beépítésére. A kvantumelméletben a koherencia és szuperpozíció érdekelte, értékes munkája a koherencia-kérdés makroszkopikus szintig összetett rendszerekre való kiterjesztése. Később az elektrogáz-dinamikai generátorok hasznosításának lehetőségeit kutatta. Nevéhez fűződik annak az irányzatnak a kezdeményezése, amely a kvantummechanikai véletlenszerűséget nem a mérési folyamatnak, mint külső beavatkozásnak rótta fel, hanem az időbeli fejlődés szerves, a Schrödinger-egyenlet folyamatosan módosító részének tekinti. Munkássága olyan világhírű kutatók figyelmét keltette fel, mint Richard Feynman, Wigner Jenő vagy Roger Penrose.
Versenyei, publikációi
Az egyetemi hallgatók mellett külön gondot fordított a középiskolásokkal való foglalkozásra is. Hosszú időn keresztül vett részt a KöMaL szerkesztésében és az Eötvös fizikaverseny feladatainak kitűzésében, de számíthattak mélyen szántó fizikai gondolataira a Mikola-verseny és a Károly Ireneusz verseny szervezői is. Általános iskolák számára készülő fizika tankönyvek írásában is részt vállalt, ugyanúgy mint egyetemi könyvek szerzésében. Legfontosabb műve az 1976-ban megjelent Igaz varázslat, mely a kvantummechanika ismeretterjesztő irodalmának kiemelkedő darabja.[5]
Díjai, elismerései
Bródy Imre-díj (1962), Prométheusz-érem (1979), Apáczai Csere János-díj (1993), Eötvös József-koszorú (1997), Felsőoktatási Díj (Eötvös Loránd Fizikai Társulat, 2006).[2]
Emlékezete
A fizikushallgatók számára több évtizede futó Ortvay Rudolf Problémamegoldó Verseny mintájára az ELTE Fizikai Intézete 2016 óta rendszeresen meghirdeti a Károlyházy Frigyes Problémamegoldó (országos) Versenyt fizikatanár szakos hallgatóknak.[6]
Jegyzetek
