Nagyenyeden végezte középiskolai tanulmányait, ekkor jelentek meg az Enyedi Újságban és az Ellenzékben első tárcanovellái, karcolatai (1928–1930). Egy ideig a kollégiumi könyvtár diákkönyvtárosa. Ekkor találkozik az Enyedre látogató Móricz Zsigmonddal. Szép visszaemlékezésben írja meg a jeles író kollégiumi látogatását, és rá gyakorolt hatását. Ezután a kolozsvári egyetemen diplomázott. Az Ellenzék című lap szerkesztőségében kezdte újságírói pályáját, később Nagyváradon a Népakarat című lap szerkesztője lett. Külső munkatársa volt a Brassói Lapoknak.
1939-ben szülőfalujába költözött vissza. A második világháború után kapcsolódott be újra a közéletbe, irodalmi és újságírói tevékenysége mellett politikai pozíciókat töltött be. Nemzetgyűlési képviselő, majd a kommunista párt Központi Bizottságának tagja és nemzetgyűlési alelnök volt. 1960. június 20–25. között tartották Bukarestben az RMP III. kongresszusát. A meghívott külföldi vendégek közt jelen voltak a magyarországiak is (az MSzMP küldöttségét Kádár János vezette). A Központi Vezetőség tagja lesz Csupor Lajos, Fazekas János, Kovács György, Mogyorós Sándor, Szenkovits Sándor, Vass Gizella, a KV póttagja pedig Levente Mihály.
Írásait a marosvásárhelyi Új Szó, majd a Szabad Szó és más lapok közölték, a szépirodalomban a parasztság életéből merítette témáit. Marosvásárhelyen élt és alkotott.[1][2]
Művei (válogatás)
Elbeszélések
Emberarcok (Brassó, 1928)
Erdélyi tél; Cserépfalvi, Bp., 1938
Éjjel a gyárban; Literária, Bp., 1942 (Világvárosi regények)
A lövétei szégyen; Romániai Magyar Népi Szövetség, Marosvásárhely, 1946
Dali Jóska rózsája. Novellák; Irodalmi és Művészeti Kiadó, Marosvásárhely, 1947
Bűnügy (Bukarest, 1956)
Krisztina és a halálraítélt (Marosvásárhely, 1959)
Falusi kaland (Bukarest, 1961)
Leányok a kertek alatt (Bukarest, 1963)
Bánat és bor (Bukarest, 1966)
Kozmáné szép asszony (Bukarest, 1969)
A hadnagy és a tünemény. Elbeszélések. 1941-1946; Kriterion, Bukarest, 1977 (Romániai magyar írók)
.svg){kind=small}
