A klésa (szanszkrit: क्लेश) az ind filozófiában és a jóga bölcseletében használt fogalom, jelentése: méreg. A kifejezés a "klis" igei gyök származékaként a szenvedés átfogó jelentésének hordozója. Legfontosabb értelmezéseit a "gyötörni", "zaklatni", "fájdalmat okozni" szavakban találjuk, de összefüggésben van a "tisztátalanság" és "szenvedés" szavakkal is.[1]
A klésa kifejezésre először a Svétásvatara-upanisadban találunk utalást.[2] Az ind gondolkodást hűen tükröző Atharva- és Rigvédában már a legkorábbi időktől kezdve jelen van a szenvedésnek, az emberi életet szükségszerűen átjáró fájdalmaknak a tudatosítása. Így a szenvedést kezdettől fogva metafizikai perspektívába helyezték, s az szerves részévé vált az önátalakítási módszerek fogalmi megalapozásának. A feltételekhez kötött lét állandó kísérője a szenvedés, amire utalást találunk már a legkorábbi upanisádokban: "Minden, ami különbözik a transzcendens léttől, az Abszolúttól, az szenvedés".[1][3]
Az ind bölcselet alapján minél jobban kifordul az emberi tudat igazi önmagából, annál mélyebbre süllyed az anyagi világba. A klésák hatása ekkor erősödik, majd beáll az egyéni tudat teljes függőségi helyzete.
A klésák hatásának egyik páratlan ellenszere a jóga önátalakító módszere, amelynek segítségével a rongált egyéni tudat (avidjá) visszanyeri eredeti alaphelyzetét. A klésákkal terhelt személyes létet a szenvedés négyféle tulajdonsága határozza meg, ugyanis a klésák lehetnek látensek (prasupta), kibontakoznak (tanu), elnyomottak (viccs-hinna) és teljesen aktívak (udhára).[1]
A krija-jóga módszere a tapasz (önfegyelem, önmegtagadás), a szvádhjája (öntanulmányozás, önnevelés és a szent iratok tanulmányozása) és az ísvara-pranidhána (Isten iránti teljes odaadás) együttes alkalmazásával oltja ki a klésákat.[1][4]
Ha sikerül a klésák végleges és teljes felszámolása, akkor ezzel el is érjük a megszabadulást. A feladat azonban nem könnyű. A klasszikus jóga rendszere ezt nyolc fokozaton keresztül kívánja megvalósítani. A nyolc fokozat azt is jelenti, hogy hogy valamennyi fokozatot párhuzamosan és rendszeresen gyakorolni kell. Ezek:
jama = erkölcsi tilalmak; nijama = erkölcsi kötelességek; ászanák = sajátos testhelyzetek; pránájáma = légzésszabályozás; pratjáhára = a tudat visszavonása a külvilágról; dháraná = koncentráció, szellemi összpontosítás; dhjána = szellemi elmélyedés, meditáció; szamádhi = a szellemi elmélyedés olyan szintje, amelyben az észlelés alanyának és tárgyának egysége tapasztalható.[5]
A klésák
Patandzsali Jóga-szútrái alapján az öt klésa:
- tudatlanság (avidjá)
- egoizmus, az "én"-ség (aszmitá)
- vágyak, szenvedély (rága, káma)
- indulatok, gyűlölet (dvésa)
- halálfélelem, ragaszkodás az élethez (abhinivésa)
Kapcsolódó cikkek
Jegyzetek
- ↑ a b c d Rafael József: A tradicionális jóga rendszere
- ↑ Svétásvatara-upanisad 1.11.
- ↑ Bridhadáranyaka-Upanisád 3.4.2
- ↑ Patandzsali: Jóga-Szútrák 2,1-2.
- ↑ Héjjas István: India ősi bölcsessége
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kleshas (Hinduism) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
