PROFILBARU.COM

	Kiss Bálint
	Zoó János festménye (1881)
Született	1772. december 9.; Vésztő
Elhunyt	1853. március 25. (80 évesen); Szentes
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Kiss Bálint
Foglalkozása	lelkész, történész, pedagógus
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kiss Bálint témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a református lelkészről szól. Hasonló címmel lásd még: Kiss Bálint (egyértelműsítő lap).

Kiss Bálint vagy Kis Bálint (Vésztő, 1772. december 9. – Szentes, 1853. március 25.) református lelkész, történész, pedagógus, a Magyar Tudós Társaság levelező tagja. Sokoldalú szakírói munkásságából különösen a magyar őstörténetre vonatkozó kutatásai és néprajzi jelentőségű feljegyzései emelkednek ki. Kiss Bálint (1802–1868) festőművész apja.

Életútja

A debreceni református kollégiumban folytatott teológiai tanulmányokat. 1795-től 1798-ig a vésztői népiskola rektora volt, majd 1798–1799-ben a jenai egyetem előadásait hallgatta. Útban hazafelé rövidebb tanulmányutat tett a Német-római Birodalomban, főként annak csehországi és ausztriai részében. Ezt követően több mint ötven esztendőn át, 1799-től haláláig a szentesi református eklézsia lelkésze volt. Ezzel párhuzamosan 1835-től Csongrád vármegye táblabírájaként, 1836-tól a békés–bánáti református egyházmegye espereseként és iskolai felügyelőként is tevékenykedett.

Munkássága

Lelkészi tevékenysége mellett sokrétű érdeklődés jellemezte, pályája során írt történelmi, helytörténeti, egyháztörténeti, teológiai, néprajzi, nyelvészeti és mezőgazdaság-tudományi munkákat. Bekapcsolódott a korban virágkorát élő őstörténeti mozgalomba, s kísérletet tett a magyarok régmúltjának és korai művelődéstörténetének összefoglalására (Magyar régiségek, 1839). Ebben a munkájában 18. század végi népi műveltségelemek, főként a pásztor- és parasztviseletek analógiáján következtetett az ősi anyagi kultúra egyes elemeire. Főként helytörténeti és gazdasági témájú írásaiban számos, a korabeli dél-alföldi népélet megismerését segítő néprajzi adalék található. A békés–bánáti református egyházmegye történetéről 1836-ban írott, kéziratban maradt munkáját 1992-ben adták ki. Nyelvészeti írásaiban, nyelvtörténeti és etimológiai fejtegetéseiben nem tudott elszakadni a korra részben jellemző délibábos nyelvészkedéstől. 1817-ben megjelent, A szentesi vas-eke lerajzolása és elkészítése módjának előadása című munkájában ismertette saját eketalálmányát.

A Szentesi Református Ekklézsia Históriája^[1] egyik szerzője. A Takács Edit főlevéltáros munkája nyomán közzétett forráskiadványban az 1765 és 1825 közötti események az ő kézírásával lettek megörökítve.

Mindezeken túl jelentős volt pedagógusi tevékenysége is. A 19. század első évtizedeiben széles körben használták az általa írt református népiskolai tankönyveket, de ismeretterjesztő és oktatófüzeteket írt a földművesek és a nők számára is.

Társasági tagságai és elismerései

Őstörténeti munkáiért 1839-ben a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választották.

Főbb művei

Kis agenda, az urvacsorával élni szándékozó fiúk és leányok számára. 1815
Erkölcstudomány, röviden előadva. Pest, 1816
Helvét hitvallást követő békés-bánsági egyházvidék vallási, polgári, tudomány- és földleírási története I–IV. Pest, 1829
Magyar régiségek I–III. Pest, 1839. REAL-EOD
Első évi oktató, az írás, olvasás és rajzolás kezdetének ABC-jével (Pest, 1844 és 1847). (PDF). e-Könyvtár Szentes
Nőitan, vagy az asszonyi nevezetesebb munkák és kötelességek tudománya: Falusi leányok és fiatal asszonyok haszonvételére. (Pest, 1846). (PDF). e-Könyvtár Szentes
Falusi földmívelőket oktató. - másolat (Pest, 1846). (PDF). e-Könyvtár Szentes
A természeti és keresztyén vallás életre ható főbb részei. (Kecskemét, 1851). (PDF). e-Könyvtár Szentes
Népszerű innepi egyházi beszédek szószékre és magán hívek saját házi használatukra. Debreczen, 1852 Online
A békés-bánáti református egyházmegye története. Szerk. Gilicze László, Kormos László. Békéscsaba–Szeged, 1992

Emlékezete

Az 1853. március 29-i temetésén elhangzottakat^[2] - köztük értékes életrajzi adalékokkal - még az évben kinyomtatták.
Síremléke^[3] Szentesen a Szeder-temetőben található^[4]
Az Egyház Zoó János rajztanárral (ifj. Kiss Bálint festőművész tanítványával) megfestette életnagyságú portréját, amelynek ünnepélyes leleplezésére 1881. október 23-án került sor az egyháztanács termében
Szentesen 1906-ban utcát^[5] neveztek el róla (előző neve: Templom utca)
Szülővárosában, Vésztőn a református általános iskola az ő nevét viseli
A Szentesi Református Általános Iskola^[6] 1993-ban felvette a nevét
Szentes Város Önkormányzata halálának 150. évfordulóján, 2003-ban emléktáblát avatott^[7] az általa építtetett lelkészlak falán

Források

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.
Magyar néprajzi lexikon III. (K–Né). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1980. 218. o. ISBN 963-05-1288-2
Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 78. o. ISBN 963-9257-04-4
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 679. o.
Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 941. o. ISBN 963-547-414-8

További irodalom

Toldy Ferenc: Emlékbeszéd Kiss Bálintról. Pest, 1855
Imre Ernő: Isten szolgája népe szolgálatában - Kiss Bálint (1772-1853). Theológiai Szemle / e-Könyvtár Szentes, 1963
Filep Antal: Az alföldi népéletkutatás úttörője, Kiss Bálint. in: A Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 1973
Csőregh Éva: Tudomány vására: Egy 19. századi lelkész-polihisztor-népoktató hagyatékából. in: Világosság 1982
Filep Antal: A két Kiss Bálint emlékezete Szentesen. in: Békési Élet 1988
Kiss Bálint. Szentes helyismereti kézikönyve - Tanulmányok), 2000
Kovách Péter - Mód László: Kiss Bálint életútja. Szentesi Élet, 2004. augusztus 13.
Labádi Lajos: 240 éve született Kiss Bálint református lelkipásztor (I - VII.)