Építése a 11–12. századra tehető, pontos időről okirat nem szól, de az Aba nemzetségbeli Csobánka (más források szerint[2]) családot teszik meg építtetőnek.
Kisnána, Kompolti-vár légi fotón
Első ismert birtokosa Csobánka Pál, azonban az Árpád-ház kihalása után (1301) Károly Róbert ellen fordult (Csák Máté-féle párt), így a későbbi király a területet elvette tőle, s ugyane nembéli Kompolti Péternek adományozta. Halála bekövetkeztével Gergely fia örökölte a teljes földterületet, aki Nánairól Domoszlayra változtatta nevét. A család nevei apáról fiúra változtak, így amikor Luxemburgi Zsigmond az 1415. évben Domoszlay Mihály fiának, Lászlónak adta, Kompolti László került az oklevélre. Így megerősítette a család tulajdonjogát a vár felett. Kölcsönös örökösödési szerződés útján a Guthy Országh család birtokába került. 1543-ban Losonczy István azonban még hivatalos gazdája, Országh László halála előtt elajándékozta rokonának: Móré Lászlónak. Móré ingerelte kisebb csapásokkal a törököket, kereskedőket ölt meg, fosztott ki, rabolt, ezért a törökök elfoglalták a várat.
1560 után a várat már nem állították helyre. A török uralom után több birtokos kezén is megfordult, akik azonban nem laktak itt, így a környékbeli lakosság építőanyagként használta. 1940 körül Nána község leventéi gyakorlóterepet alakítottak ki benne, és feltárták a gótikus vártemplom belsejét.
A 20. század közepén némi állagmegóvást hajtottak végre rajta, de csak a 2010-es években került sor a teljes felújítására. Ennek során megerősítették a falakat, az Öreg-toronyban kiállítótermeket hoztak létre, a tetején egyedülálló panorámával toronyterasz létesült.
A vár tövében 1880–90 között épült szlovák parasztház, melyet 1971-ben restauráltak. A tájház, berendezési tárgyaival, a korabeli paraszti életet mutatják be.[3]
Móré legendája
A kisnánaiak elbeszélése szerint Móré László rengeteg rabolt vagyonát, kincsét, ékszereit a vár török elpusztítása előtt elásta a vár területén. Valóságalapja azonban nem ismert, mivel az egyértelmű bizonyíték (maga a kincs) a mai napig nem került elő, így megmarad a népek, a magyar nép mondái között.[4]
