Mivel I. Ramszesz idős emberként került trónra és kevesebb mint két évig uralkodott, kevés idő maradt sírja elkészítésére. Mind a fáraó, mind felesége, Szitré sírja (Királynék völgye 38) egyszerű alaprajzú, befejezetlen, díszítése festett domborműves alakok helyett csak festett alakokból áll. Mindkét sír azt mutatja, hogy a munkások igyekeztek legalább a legalapvetőbb munkálatokkal elkészülni és így a legfontosabb feladatokat előrevenni. Erik Hornung rámutat, hogy I. Ramszesz sírja emiatt nagyon jól mutatja, mi számított létfontosságú elemnek egy sír díszítése során.[2]
A sír egyenes tengelyű, hossza 49,34 m, területe 147,94 m². A fáraó haláláig csak a bejárata és első folyosója készült el. Egy rövid bejárati lépcsőt rövid folyosó követ (ennek falaiban két lyuk tarthatta a gerendát, melyhez erősítve leengedték a szarkofágot), majd hosszabb lépcső, folyosó és újabb lépcső vezet le a sírkamrába. A sírkamrából összesen három mellékkamra nyílik, kétoldalt (ezek egyikében lehetett a kanópuszláda), valamint a lépcsővel szemközti fal baloldali sarkában – ez lehet, hogy a sírkamra tervezett bővítésének megkezdése, melyet félbehagytak. Magasan a sírkamra falában mélyedések tartották az ún. varázstéglákat. Az előző fáraó, Horemheb sírjához (KV57) hasonlóan ezt a sírt is a Kapuk könyve jelenetei díszítik, emellett a sírkamrában az elhunytat különféle istenekkel ábrázolják.[1]
A sírkamrában jelenleg is ott áll a fáraó vörös kvarcit szarkofágja, bár a testet már az ókorban elvitték innen. A szarkofágfedél törött, ami arra utal, a sírt a XX. vagy a XXI. dinasztia idején kifosztották. Ramszesz testét a szomszédos KV17 sírban rejtették el, majd Sziamon tizedik évében több más múmiával együtt a Dejr el-Bahari-i rejtekhelyre (TT320) került. A sírt ezután lezárták.[1]
A sír károsodott az áradásoktól, de díszítése sok helyen szépen fennmaradt. A Régiségek Legfelsőbb Tanácsa támasztékkal látta el a sírkamrát, helyreállította a szarkofágot, lépcsőkkel és világítással látta el a sírt, mely látogatható.[1]
↑Demas, Martha, and Neville Agnew, eds. 2012. Valley of the Queens Assessment Report: Volume 1. Los Angeles, CA: Getty Conservation Institute. p.36 Getty Conservation Institute, link
Reeves, N & Wilkinson, R.H. The Complete Valley of the Kings, 1996, Thames and Hudson, London.
Siliotti, A. Guide to the Valley of the Kings and to the Theban Necropolises and Temples, 1996, A.A. Gaddis, Cairo.
