Ez a szócikk a mértékegységről szól. A keresztnév a Kelvin (keresztnév) szócikkben található.
A kelvin (jele: K) a hőmérsékletSI-egysége, a hét SI-alapegység egyike. Két faktor határozza meg: a nulla kelvin az abszolút nulla fok (amikor a molekulák már nem végeznek hőmozgást), és az egy kelvin különbség a vízhármasponti hőmérsékletének 1/273,16-od része. A Celsius hőmérsékleti skála jelenleg a Kelvin-skála által definiált, csak a 0 °C a 273,15 kelvinhez tartozik, mely nagyjából a víz olvadáspontjanormálállapotban. A kelvin új definíciója számára meghatározták a Boltzmann-állandó lehető legpontosabb értékét.[1]
A kelvint a brit fizikus, Lord Kelvin tiszteletére nevezték el, aki bárói nevét a Glasgow-i Egyetem területén keresztülfolyó Kelvin folyóról kapta.
Tipográfiai és helyesírással kapcsolatos megegyezések
A kelvin szót SI-egységként nagy K betűvel jelöljük,[2] és nem tesszük elé a fok szót. Amikor a kelvint bevezették 1954-ben (10. Conférence Générale des Poids et Mesures (CGPM), Resolution 3, CR 79), akkor a „Kelvin-fokot” fogadták el, és °K alakban írták; a „fokot” 1967-ben hagyták el (13th CGPM, Resolution 3, CR 104).
A kelvin egység jele mindig nagybetű és sohasem dőlt. Mint minden SI-egység esetén, a számérték és az egység között egy szóköz található.
A Unicode-ban megtalálható a „Kelvin-jel”: U+212A (8490) (böngészőben így látszik: K), mégis jobb a U+004B (75) (K) közvetlen használata.
ahol e az elemi töltés és U a feszültség (jelenleg 1 V); a számlálóban a szorzat mértékegysége tehát volt × coulomb, V × C. A darab mértékegységet az SI nem jelöli. e az egy darab elektron töltése, kB az egy darab elemi egység energiája, egységnyi hőmérsékletváltozásra.