Tanulmányait Göttingenben és Halléban, aztán a freibergi bányászakadémián végezte. 1811-ben a boroszlói főbányahivatalnál bányatanácsos és egyúttal az ásványtan tanára lett az ottani egyetemen. 1813-1814-ben mint önkéntes részt vett a szabadságharcban. 1819-ben a hallei egyetemre is az ottani főbányahivatalhoz helyezték át. 1823-ban lemondott és a nürnbergi Dittmar-féle tanintézeten működött. 1827-től Erlangenben a természettudomány és ásványtan tanári állását foglalta el. Önéletleirása halála után jelent meg (Stuttgart, 1866).
Legnevezetesebb munkái
Der Granit des Riesengebirges (Berlin, 1813)
Das Gebirge Niederschlesiens (Berlin, 1819)
Vermischte Schriften (2 kötet, Berlin, 1819-1822)
Kreuzzüge (I. és II. kötet, Stuttgart, 1840-1864)
Erinnerungen aus den Jahren 1813-14 (Stuttgart, 1850)
Lehrbuch der allgemeinen Geographie (3. kiadás, Lipcse, 1848)
Beschreibung der Erdoberfläche (6. kiadás, 1865)
Paläastina (4. kiadás, 1860)
Geschichte der Pädagogik (5. kiadás, 4. kötet, Gütersloh, 1874-80)
