Előbb a gyakorló iskolában, majd 1889-ig a budapesti II. kerületi főgimnáziumban tanított. 1889[4]- a Lőcsei Főgimnázium latin és görög, majd francia nyelvtanára lett. Később a gyorsírókör, majd a katonai előkészítés vezetője, illetve a Deák-asztal első alelnöke. 1901-től a főgimnázium igazgatója volt.[5] 1903-tól megkezdte az új szecessziós főgimnáziumi épület építtetését, melyet 1912-ben fejeztek be. 1913-tól máig ez a lőcsei gimnázium főépülete. A csehszlovák államfordulat során 1919. március 31-től František Matejček magyarbródi morva professzort bízták meg az iskola vezetésével, ami ellen tiltakozott. Még májusban javasolták és megkapták az engedélyt az iskola átnevezésére Vavro Šrobárról.[6] A források szerint ezután elmenekült Lőcséről és a budapesti VIII. kerületi állami főgimnázium fiókintézetének (Hunyadi János Gimnázium) vezetője lett. 1921-ben tankerületi királyi főigazgatói címet kapott[7] és nyugdíjba vonult. A Hunyadi János Gimnázium ekkor megszűnt.[8]
A pestszenterzsébeti magán leánygimnázium egyik alapítója. A Farkasréti temetőben nyugszik.
