A Könnyűipari Minisztérium 1949 és 1980 között az egyik minisztérium volt a Magyar Népköztársaságban. A könnyűipar szervezését, irányítását és ellenőrzését végző országos hatáskörű, legfőbb szakigazgatási szerv volt. Rövidítése: KipM. Élén a könnyűipari miniszter állt.
Az 1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 24. §-a hozta létre, amely a minisztériumok felsorolásáról szólt.
1980-ban az Ipari Minisztérium felállításával beolvadással megszűnt.[1]
Feladata a szűkebb értelemben vett könnyűipari vállalatok irányítása volt. Szervezte a hozzátartozó vállalatok „tervszerű termelését” és a tervezett beruházások , illetve felújítások végrehajtását. Ellátta a hatáskörébe tartozó állami helyi ipar és magánkisipar felügyeletét. Hatósági jogkörrel (iparhatósági, árhatósági, gazdálkodási stb.) rendelkezik.
Feladatköre az új gazdasági mechanizmus idején módosult.
Az elvi irányítást 4 elvi főosztály (Titkárság, Iparfejlesztési, Pénzügyi és Ellenőrzési, valamint a Gazdálkodási Főosztály útján, a közvetlen irányítása alá tartozó 226 vállalat operatív szakmai irányítását és ellenőrzését 12 iparigazgatóság útján valósította meg.