Nemesi családból származott. Tizenhét éves korában lépett a rendbe; a fogadalom letétele után bölcseleti és teológiai doktor lett és a tanári pályára lépett. Szakolcán a görög nyelvet tanította, a Nagyszombati Egyetemen a bölcseletet, később ugyanott a teológiát adta elő. Innen Grazba helyezték át; egy év múlva Bécsbe ment, ahol egy évig tanulmányi felügyelő, a másikban a könyvek cenzora volt. Budán a papnövendékek konviktusának igazgatója és egy év múlva ugyanaz volt Nagyszombatban és Kassán, mire ismét Nagyszombatba került rektornak. A jezsuiták 19. általános gyűlésére a magyarországi összes rendházak részéről Rómába küldetett, ahol Lorenzo Riccit jezsuita generalissá választották. Visszatérve, még három évig viselte a papnövendékek felügyeletét Nagyszombatban.
Munkássága
Nagyszombatban elsőként foglalkozott csillagászattal 1735–36-ben, még a csillagvizsgáló felállítását megelőzően, műszereit pedig saját kezűleg készítette el. A fizika tárgyköréből való műve közül három mechanikai, egy fénytani vonatkozású. Munkái magas színvonalon foglalkoznak korának fizikával, valamint fellelhető bennünk a kartezianizmus és a newtonianizmus közötti akkor folyt eszmei küzdelem nyoma. Ezek a munkák a két szemlélet közti eklektikus álláspontot tükrözik.
Dissertatio astronomica de cometa viso 1729 et 1730. Uo. 1736.
Epitome historiae Byzantinae seu Imperatorum Orientis e complurimis graecis praesertim scriptoribus concinnata a Contantino M. ad Constantinum ultimum et expugnatam per Trucas Constantinopolim. Uo. 1739-42. Kilencz kötet. (Újabb kiadása Uo. 1744 ívrétben a császári érmek rajzával.)
Divus Ivo in Academia S. Jesu D. Joannis Baptistae basilica dictione panegyrica celebratus dum I. facultas juridica Divi tutelaris sui honors annuos instauraret, deferente. Uo. 1742.
Historiae Byzantinae continuatio seu Imperatores ottomanici a capta Constantinopoli cum Epitome principum Turcarum. Uo. 1749. Kilencz kötet. (Újabb kiadása Schmitt Miklós jezsuita által bővítv. Uo. 1760-61. Két ívrétű kötetben.)
Epistolae S. Augustini S. Hieronymum et ejus Responsoriae cum longa introductione. Graecii, 1744.
