Édesapja, Kászoni Gáspár, a brassói Encián Turistaegyesület alapítója volt.[1]
A Kolozsvári Római Katolikus Főgimnáziumban 1948-ban végzett középiskolai tanulmányai után,[2] a Moszkvai Halászati és Halipari Egyetemen végzett halbiológusi és halászati mérnöki képzést, itt 1953-ban diplomázott. Feleségével, Irénkével is ekkor ismerkedett meg;[1] fiúk Kászoni Zoltán István újságíró.[2]
Mezőzáhon kezdte pályáját, majd halászati felügyelőnek nevezték ki. Később a román fővárosba került és ott dolgozott.[3] Tiszteletbeli alelnöke a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesületnek.[4] Saját bevallása szerint szakmája, a horgászat mellett a vadászat a másik hobbija.[5]
Idősebb korában fiát és lányát követve az anyaországba költözött. 2015. január 14-én hunyt el Budapesten.[3][6]
Munkássága
Mezőzáhon volt főagronómus, később Erdély, a Bánság és a Partium halászati felügyelője, majd a bukaresti Halászati Kutatóintézet laborfőnöke, aztán igazgatója. Több éven át halászati államtitkár, a román óceáni halászflotta egyik létrehozója.
Hosszú ideig a Román Országos Vadász- és Horgászegyesület alelnöke, később, főtitkára.[1] Bukarestből való távozása után Kovászna megyeerdészeti főfelügyelőként dolgozott.[5]
Művei
Kászoni Zoltán írta az első magyar nyelvű halászati szakkönyvet Romániában, mely 1959-ben jelent meg.[1] Aztán számos könyve jelent meg akvarisztika, horgászat, vadászat és más témában, továbbá különböző magyarországi, romániai és más európai államokbeli szaklapokban több mint 300 szaktanulmányt publikált.[5]
Megjelent könyvei a kiadás évének sorrendjében:
Akvarisztika és sporthorgászat, Bukarest, Tudományos Könyvkiadó, 1963
Acvaristica (román), Bukarest, Editura Științifică, 1970
Akvarisztika, Bukarest, Tudományos Könyvkiadó, 1972
Sporthorgászat, Bukarest, Ceres, 1973
Creșterea peștilor în iazuri și heleșteie (román), Ceres, 1974
.svg){kind=small}
