Júlialepke

Júlialepke
Felülről
Alulról
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea) Rend: Lepkék (Lepidoptera) Alrend: Valódi lepkék (Glossata) Alrendág: Heteroneura Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia) Tagozat: Cossina Altagozat: Bombycina Csoport: Rhopalocera Öregcsalád: Pillangószerűek (Papilionoidea) Család: Tarkalepkefélék (Nymphalidae) Alcsalád: Helikonlepkék (Heliconiinae) Nemzetség: Helikonlepke-rokonúak (Heliconiini) Nem: Dryas Hübner, 1807 Faj: D. iulia
Tudományos név
Dryas iulia (Fabricius, 1775)
Szinonimák
A nem szinonimái: Alcionea Rafinesque, 1815 Colaenis Hübner, 1819 A faj szinonimái: Papilio iulia Fabricius, 1775 Dryas julia (Fabricius, 1775) (lapsus)[1]
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Júlialepke témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Júlialepke témájú médiaállományokat és Júlialepke témájú kategóriát.

A júlialepke (Dryas iulia) a rovarok (Insecta) osztályának lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjába és a helikonlepkék (Heliconiinae) alcsaládjába tartozó faj.

Nemének egyetlen faja.

Előfordulása

A júlialepke előfordulási területe Dél- és Közép-Amerika. Brazíliától Texas déli részéig, valamint Floridáig sokfelé megtalálható. Nyáron akár Nebraska keleti részéig is elkóborol.

A lepkeházak egyik kedvelt faja, mivel egész nap tevékeny.

Alfajai

Mivel nagy előfordulási területe van, számos alfaja alakult ki:^[2]

• Dryas iulia alcionea (Cramer, 1779)
• Dryas iulia carteri (Riley, 1926)
• Dryas iulia delila (Fabricius, 1775)
• Dryas iulia dominicana (Hall, 1917)
• Dryas iulia framptoni (Riley, 1926)
• Dryas iulia fucatus (Boddaert, 1783)
• Dryas iulia iulia (Fabricius, 1775)
• Dryas iulia lucia (Riley, 1926)
• Dryas iulia largo Clench, 1975
• Dryas iulia martinica Enrico & Pinchon, 1969
• Dryas iulia moderata (Riley, 1926)
• Dryas iulia nudeola (Bates, 1934)
• Dryas iulia warneri (Hall, 1936)
• Dryas iulia zoe Miller & Steinhauser, 1992

Megjelenése

Szárnyfesztávolsága 82–92 milliméter. Mindkét nemű példány narancssárga színű, fekete mintázattal; azonban a hím színei élénkebbek. Habár ez a rovarfaj ártalmatlan, színei mérgező fajokat utánoznak, emiatt a madarak békén hagyják.^[3]

Életmódja

Gyors repülő. A nyíltabb tisztásokat és erdőszéleket részesíti előnyben, de az erdőkbe is behatol. Az imágó a Lantana-fajok és a Scandix pecten-veneris nektárjával táplálkozik, az ásványokat és sókat a teknősök és a kajmánformák (Caimaninae) könnyeiből szerzi meg.^[4] A hernyó a különböző golgotavirágok (Passiflora) leveleit fogyasztja.

Képek

• 
  Különböző alfajok: Dryas iulia alcionea
• 
  Dryas iulia dominicana
• 
  Nőstény D. i. delila Jamaica
• 
  Hím D. I. iulia, Trinidad
• 
  Hernyója
• 
  Két imágó
• 
  Teknős könnyet ívó példányok

Jegyzetek

1. Lamas, G. (editor) (2004). Atlas of Neotropical Lepidoptera. Checklist: Part 4A. Hesperioidea - Papilionoidea. ISBN 978-0-945417-28-6
2. Dryas iulia, funet.fi
3. Pinheiro, Carlos E. G. (1996): Palatability and escaping ability in Neotropical butterflies: tests with wild kingbirds (Tyrannus melancholicus, Tyrannidae). Biological Journal of the Linnean Society|Biol. J. Linn. Soc. 59(4): 351–365. doi:10.1111/j.1095-8312.1996.tb01471.x (HTML abstract)
4. Patrick Barkham and Camilla Turner guardian.co.uk, Wednesday 6 April 2011, http://www.guardian.co.uk/environment/2011/apr/06/sensational-butterflies-natural-history-museum

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Dryas iulia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Butterflies and Moths of North America (BMNA) (2008). Julia Heliconian. Hozzáférés ideje: 2008-AUG-14.
• Miller, L. D. & Miller, J. Y. (2004). The Butterfly Handbook: 115. Barron's Educational Series, Inc., Hauppauge, New York. ISBN 0-7641-5714-0
• Hübner, 1807, Samml. Exot. Schmett. 1: pl. 43
• Lamas, Gerardo, 2004, Atlas of Neotropical Lepidoptera; Checklist:Part 4A; Hesperioidea-Papilionoidea