Julian Szemjonovics Szemjonov (oroszul: Юлиа́н Семёнович Семёнов; Moszkva, 1931. október 8. – Moszkva, 1993. szeptember 15.) szovjet-orosz író, forgatókönyvíró, esszéista, újságíró, költő.
A Julian Szemjonov írói álnév. Valódi családneve Ljandresz (Julian Szemjonovics Ljandresz vagyis oroszul: Юлиа́н Семёнович Ля́ндрес).
Magyarországon leginkább Stirlitz, azaz Iszájev ezredes alakjának megteremtőjeként ismert. Iszájev ezredes több regényének főszereplője, Ezek közül három, a Vihar őrnagy, A tavasz tizenhét pillanata és A tavasz megszépíti Berlint magyarul is megjelent. Nem beszélve A tavasz tizenhét pillanata című szovjet tévé-filmsorozat hatalmas hazai sikeréről.
A szovjet oknyomozó újságírás egyik úttörőjének tekintik.
A Krimi és politika (Детектив и политика), és a Szigorúan titkos (Совершенно секретно) című folyóiratok alapítója és főszerkesztője (1989).
Filmrendezőként az Éjszaka a 14. szélességi körön című 1971-es filmet jegyzi. Színészként a Hétköznapok és ünnepek (Будни и праздники, 1961) című filmben szerepelt, de feltűnt pár pillanatra Andrej TarkovszkijSolarisában is a Solaris Bizottság elnökeként.
Élete
1948 és 1953 között a moszkvai Keleti Tanulmányok Intézetében tanult a Közel-keleti Osztályon. Itt barátkozott össze Jevgenyij Primakovval.
1955-től jelentek meg írásai az Ogonyok, a Pravda, a Lityeraturnaja Gazeta, a Komszomolszkaja Pravda és a Szmena hasábjain.
A Moszkva című lapnál 1962 és 1967 között tagja volt a szerkesztőbizottságnak.
1960 és 1970 között éveket töltött külföldön. (Franciaország, Spanyolország, Németország, Kuba, Japán, Egyesült Államok, Latin-Amerika.) Innen az említett lapokat tudósította.
Pályafutása során részt vett tigrisvadászaton a dzsungelben, felkeresett sarki kutatóállomást, a Bajkál–Amur-vasútvonal építkezését, ott volt a Mir kimberlitkürtő megnyitóján, mindig a legfontosabb események sűrűjében Afganisztánban, Franco Spanyolországában, Chilében, Kubában, Paraguayban. Érdeklődött a felelősségre vonás elől menekülő nácik és a szicíliai maffia vezetői iránt. Tudósítóként elkísérte bevetéseikre a vietnámi és laoszi partizánokat.
1990-ben agyvérzés következtében ágyhoz kötött beteg lett. Moszkvában hunyt el 1993. szeptember 15-én. Hamvait végakaratának megfelelően a Fekete-tengerbe szórták. Emlékműve a moszkvai Novogyevicsi temetőben található.
Családja
Apja – Szemjon Alekszandrovics Ljandresz újságíró, főszerkesztő. A sztálini törvénysértések utolsó hullámában, 1952-ben mint Buharint támogató „trockista szabotőrt” önkényesen letartóztatták.
Anyja – Galina Ljandresz (született: Nozdrina), történelemtanár.
Felesége – Jekatyerina (Jekatyerina Alekszejevna Bogdanova, született 1931-ben, esküvő: 1955. április 12., Szergej Vlagyimirovics Mihalkov és Natalja Petrovna Koncsalovszkaja fogadott lánya).
Idősebbik lányuk, Daria – művész. Cipruson élt, majd visszatért Oroszországba. Házas.
Két unokája – Max és Philip.
Fiatalabbik lányuk, Olga Szemjonova újságíró. A Julian Szemjonov című könyv szerzője. Franciaországban és Libanonban élt, és szerepelt az Iszájev című sorozatban. Továbbá az újságíró Kira Koroljova szerepét is eljátszotta a Konfrontáció című filmben, amelyet apja azonos című regénye alapján forgattak. Férje Nadeem Bridey libanoni származású francia állampolgár.
Két unokája – Alice és Julian Bridey.
Regényei
Julian Szemjonov igen termékeny regényíró volt. És sikeres pályatársainak többségéhez hasonlóan ő is több népszerűvé vált alak köré szőtte történeteit. Iszájev ezredesen kívül Vlagyiszlav Kosztyenko rendőrezredes és Vitalij Szlavin állambiztonsági ezredes, Dmitrij Sztyepanov újságíró volt főszereplő regényeiben.
Korai írásai
Jégmezők felett, Kozmosz Könyvek / Kárpáti, Budapest – Uzsgorod, 1966, fordította: Nikodémusz Elli, illusztráció: Orosz János
Stirlitz azaz Iszájev ezredes regények
Vihar őrnagy I-II., Zrínyi Katonai Kiadó, 1970, fordította: Gyáros László
A Stirlitz-dosszié címmel: Magvető, Budapest, 1971, Előre Kiskönyvtára, Bukarest, 1975
A tavasz tizenhét pillanata címmel, Magvető, Budapest, 1974
A tavasz megszépíti Berlint (Приказано выжить ~Túlélni parancsra), Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1985, ISBN 9633268672, fordította: Striker Judit
Kosztyenko rendőrezredes történetek
Петровка, 38 (Petrovka 38, ~Petrovka utca 38.),[1] 1963
Veszélyes játék, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1965, fordította: Szegő György
Halál és drágakő (Огарёва, 6 (Ogarjov 6, azaz ~Ogarjov utca 6.),[2] 1972, Moszkva), Zrínyi Katonai Kiadó, 1982, ISBN 9633268125, fordította: Havas Ervin
Halál és drágakő. Bűnügyi regény; ford. Havas Ervin; Zrínyi, Bp., 1982
A tavasz megszépíti Berlint; ford. Striker Judit; Zrínyi, Bp., 1985
Az aukció; ford. Hangay Sándor; Kossuth, Bp., 1988
Filmrendezőként
1971 – (Vlagyimir Srejdellel) Ночь на 14-й параллели (~Éjszaka a 14. szélességi körön) – Он убил меня под Луанг-Прабангом (~Luangprabang mellett ölt meg) című regényéből.
1961 – Hétköznapok és ünnepek (R.: Vlagyimir Srejdel, Будни и праздники – Budnyi i prazdnyiki)
1972 – Solaris (R.: Andrej Tarkovszkij, Солярис – Szoljarisz) – A Solaris Bizottság elnöke
Érdekességek
Mivel nem értenek egyet a rendező átértelmezésével, Szemjonov levetette a nevét a szovjet–magyar Kapaszkodj a fellegekbeǃ (Держись за облака) című 1971-es filmről (Borisz Grigorjev, Szász Péter). Így a címfeliratokban forgatókönyv íróként Szász Péter és a fiktív Mihail Averin név szerepel.
Egyes források szerint a KGB ügynöke, tisztje volt. De életpályája ezt nem valószínűsítik. Egyes útjain nyomtalanul eltüntethető lett volna. És érdeklődési köre sem feltétlenül esett egybe a KGB feltételezhető érdeklődési köreivel. (Ez nem jelenti azt, hogy semmilyen kapcsolata sem volt a szovjet hírszerző szervezetekkel, vagy esetenként nem adott át információkat.)
Jegyzetek
↑A Petrovka utca 38. a Moszkvai Rendőr-főkapitányság Oroszország-szerte közismert címe
↑A Belügyminisztérium Oroszország-szerte közismert címe
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Семёнов, Юлиан Семёнович című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.