Mielőtt a Nemzeti Tömörülés megbízott elnöke lett volna, Bardella 2019 és 2021 között alelnökként, 2017 és 2019 között pedig a párt szóvivőjeként tevékenykedett. 2018 és 2021 között a párt ifjúsági szervezetének, a Nemzeti Generációnak (GN) elnöke.
2024 júniusában-júliusában a Nemzeti Tömörülés által uralt koalíciót vezette a 2024-es francia parlamenti választáson, amely történelmi előnyökkel járt a nacionalista jobboldal számára, bár jelentősen elmaradt a várakozásoktól.
Jordan Bardella 1995. szeptember 13-án született Drancyben, egyedüli gyermekként egy többnyire olasz származású családban.[13] Ő egy italautomatákra szakosodott kis- és középvállalkozás tulajdonosának, Olivier Bardella-nak (1968-ban született Montreuilben[14], olasz és francia-algériai származású) és egy speciális területi óvoda megbízottjának, Luisa Bertelli-Mota-nak (1962-ben született Torinóban, olasz származású) fiaként.[15][16][17]
Bardella anyai családja az 1960-as években hagyta el az olasz ipari háromszöget. Apai nagyapja, Guerrino Bardella, 1944-ben született, eredetileg Alvitóból,[18] érkezett Montreuil-ba 1960-ban, és 1963-ban feleségül vette Réjane Madát, aki 1944-ben született La Ferté-sous-Jouarreban. Guerrino Bardella ács-asztalosként dolgozik.[19][20]
Réjane Mada az algériai (Kabiliából) Mohand Séghir Mada (1903-1974) lánya,[21] (Mohand Séghir Mada Guendouzban (Aït R'zine) született). Mohand Séghir Mada az 1930-as években érkezett Franciaországba, hogy Villeurbanne-ban építőmunkásként dolgozzon és felesége, Denise Annette Jaeck, egy elzászi származású párizsi volt.
Apai nagyapja, Guerrino Bardella és Réjane Mada elváltak, és Guerrino Casablancában telepedett le,[22] ahol feleségül vett egy Hakima nevű marokkói nőt.[23][24]
Jordan Bardella a drancyi helyi tanács toronyházában nőtt fel, és később azt állította, hogy "szerény származást és társadalmi szálat" képvisel a politikában.[25][26][27] Apja üzlettulajdonos volt, Montmorency gazdagabb külvárosában élt, és Bardella a hétvégét és a szerdai napokat ott töltötte.[28] A kritikusok azzal érvelnek, hogy szereti elhagyni az apját, amikor azokra a szociális nehézségekre összpontosít, amelyekkel Franciaország legszegényebb megyéjében kellett felnőnie, egy olyan társadalmi hotspotban nőtt fel, ahol a legmagasabb a bevándorlók aránya. Annak ellenére, hogy megvan a maga bevándorlástörténete, hátrányos helyzetben lévőként mutatja be magát, akinek sikerült teljesen beilleszkednie, elhagynia a külvárost és megemelnie a társadalmi státuszát.[29]
Miután a Jean-Baptiste-de-La-Salle magánlíceumban kitűnő érettségit szerzett közgazdasági és társadalomtudományi szakon,[30] Bardella földrajzot tanult a Sorbonne Egyetemen, de abbahagyta, hogy a politikára összpontosítson.[31][32]
Kezdetek a Nemzeti Frontban (2012–2017)
2012-ben Bardella 16 évesen a Nemzeti Front (FN) tagja lett[30], és azt mondta, hogy "inkább Marine Le Penért csatlakozott, mint a Nemzeti Frontért" (Marine Le Pen ekkor a Nemzeti Front vezetője volt).[33][34] Ezután a Nemzeti Front Seine-Saint-Denis megyei titkára lett, így 2014-ben, 19 évesen, a párt valaha volt legfiatalabb hivatali tisztviselője volt.[35] 2015. február 16-tól június 30-ig Bardella a Nemzeti Front európai parlamenti képviselője, Jean-François Jalkh parlamenti asszisztenseként dolgozott.[36][37] Ebben az időszakban Bardellát a politikai megfigyelők vezető személyiségnek tartották a Nemzeti Fronton belüli francia külvárosi ügyeket illetőleg.[38]
Bardella a 2015-ös megyei választásokon Tremblay-en-France település képviseletében indult. Ő és jelölttársa, Christine Prus a szavazatok 41%-ával veszített a második fordulóban.[39] A 2015-ös regionális választásokon Seine-Saint-Denisben a Nemzeti Front listavezetője volt, és beválasztották Île-de-France regionális tanácsába.[40]
2016 januárjában Bardella létrehozta a Nemzeti Fronthoz kötődő Banlieues Patriotes nevű szervezetet, melynek célja a nagyvárosok elhanyagolt peremeinek gondozása volt.[41] Ezt követően Marine Le Pen kampánycsapatának tagja lett a 2017-es franciaországi elnökválasztáson, amelyen másodikként végzett.[42] Bardella az abban az évben megtartott törvényhozási választásokon Seine-Saint-Denis 12. választókerületében volt jelölt, de az első fordulóban a szavazatok 15%-ával kiesett.[43][44]
A Nemzeti Tömörülés alelnökeként és az Európai Parlament tagjaként (2017–2021)
Az Nemzeti Front 2017-es elnökválasztási veresége és Florian Philippot alelnök lemondását követően Bardellát Sébastien Chenu és Julien Sanchez mellé nevezték ki a párt szóvivőjévé.[45][46] A következő évben Le Pen a Front National de la Jeunesse (FNJ) elnökévé is kinevezte, amelyből ugyanabban az évben Nemzeti Generáció (Genération Nation, GN) lett.
A 2019-es franciaországi európai parlamenti választáson Bardellát 23 évesen a Nemzeti Tömörülés listáján (ahogyan a Nemzeti Frontot 2018-ban átnevezték) listavezetőnek jelölték.[47][48] A Libération "Marine Le Pen bábjának" nevezte, és sok szavazó tapasztalatlannak tartotta.[49][50] Ennek ellenére a választáson 23 mandátummal az első helyen a Nemzeti Tömörülés végzett és a szavazatok 23,3%-ával megelőzte Emmanuel Macron elnök Köztársaság Lendületben pártját, így az Európai Unió történetének második legfiatalabb képviselője lett (a német Ilka Schrödert 21 évesen választották meg).[51] A Nemzeti Front delegációjának többi tagjával együtt az Identitás és Demokrácia (ID) képviselőcsoport tagja az Európai Parlamentben.[52] Tagja az Európai Parlament Petíciós Bizottságának is.[53][54]
Bardellát 2019. június 16-án kinevezték a Nemzeti Tömörülés második alelnökévé, 2021-ben pedig első alelnökévé.[55] A 2021-es francia regionális választásokon ő vezette a Nemzeti Tömörülés listáját Île-de-France-ban, és a szavazatok 13,8%-át szerezte meg. Ezzel szemben a Valérie Pécresse vezette jobboldali lista nyert a szavazatok 46%-ával.[56][57] Richard Werly újságíró a vereséget annak tulajdonította, hogy Bardella "nem tudott meggyőző regionális szempontot találni a családi kapcsolatai ellenére".[58]
A Nemzeti Tömörülés elnökeként (2022-től)
Bardella a Nemzeti Tömörülés megbízott elnöke lett, miután Le Pen lemondott azért, hogy indulhasson a 2022-es franciaországi elnökválasztáson.[59] Bardellát 2022. november 5-én választották meg a Nemzeti Tömörülés elnökévé a szavazó párttagok között 85%-kal megelőzve Louis Aliotot.[60][61]
2024 július 8-tól kezdve a Patrióták Európáért jobb-szélsőjobboldali politikai szövetség elnöke.
Nyilatkozatai
A 2024-es francia parlamenti választási kampányban megismételte Ukrajna támogatását, beleértve a nyugati fegyverszállítást is, és Oroszországot fenyegetésnek nevezte Európára nézve.[62] Hangsúlyozta, hogy „mindenáron” meg kell próbálni megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel Ukrajna visszanyerheti szabadságát, Oroszország „súlyos agressziója” és „Ukrajna szuverenitásának megsértése” után. Azonban kizárta, hogy francia csapatokat küldjenek Ukrajnába.[63]
Jegyzetek
↑French National Directory of Representatives, 9 April 2019
↑« Jordan Bardella, l’Italien : retour sur les origines piémontaises du chef de file du RN aux élections européennes [archive] », sur lemonde.fr, 23 mai 2024
↑Jean-Louis Beaucarnot, « Jordan Bardella », dans Le Tout-Politique 2022, Éditions de l'Archipel, 2022
↑Marie-Pierre Bourgeois, « Darmanin et Bardella citent leur mère pour défendre leur vision de la réforme des retraites [archive] », sur BFM TV, 13 avril 2022
↑Franck Johannès, « Jordan Bardella, la tête bien lisse du Rassemblement national [archive] », Le Monde, 13 juin 2021
↑Jean-Louis Beaucarnot, « Les racines familiales de Jordan Bardella [archive] », sur rfgenealogie.com, 24 mai 2024
↑« Généalogie de Réjane MADA [archive] », sur Geneanet
↑« Vu d'Italie. Jordan Bardella à la conquête des banlieues [archive] », sur courrierinternational.com, 10 mai 2019
↑Farid Alilat, « Origines algériennes de Jordan Bardella : enquête sur un tabou - Jeune Afrique.com [archive] », sur JeuneAfrique.com
↑Fadwa Islah, « Après l’Algérie, le Maroc : nouvelles révélations sur les liens de Jordan Bardella avec le Maghreb - Jeune Afrique.com [archive] », sur JeuneAfrique.com
↑Jean-François Jalkhot a 2014-es európai parlamenti választáson a kelet-franciaországi választókerület képviselőjeként beválasztották az Európai Parlamentbe. Ott kezdetben független volt, de 2015-től a Nemzet és Szabadság Európája (ENF) képviselőcsoport tagja volt, ami 2015. június 15-én alakult meg és legfontosabb pártjai a Nemzeti Front és az Osztrák Szabadságpárt voltak.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Jordan Bardella című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.