Janko Vukotić

Janko Vukotić
Született	1866. február 18. Čevo
Elhunyt	1927. február 4. (60 évesen) Belgrád
Állampolgársága	montenegrói ( – 1910. augusztus 28.) montenegrói (1910. augusztus 28. – 1918. november 28.) szerb (1918. november 28. – 1918. december 1.) jugoszláv (1918. december 1. – )
Gyermekei	két gyermek: Vasilija Vukotič Vukašin Vukotić
Foglalkozása	fegyveres erők tagja politikus
Tisztsége	miniszter
Iskolái	Modenai Katonai Akadémia
Kitüntetései	Order of the Star of Karađorđe Order of Prince Danilo I Companion of the Order of St Michael and St George
Sírhelye	Belgrád–Újtemető
Montenegró 7. miniszterelnöke
Hivatali idő 1913. május 8. – 1915. július 16.
uralkodó	I. Miklós
Előd	Mitar Martinović
Utód	Milo Matanović
A Wikimédia Commons tartalmaz Janko Vukotić témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Janko Vukotić (cirill betűkkel Јанко Вукотић; Čevo(wd), 1866. február 18. – Belgrád, 1927. február 4.) montenegrói katonatiszt, politikus. Pályafutását az Oszmán Birodalom hadseregében kezdte, majd a Montenegrói Királyság(wd) tábornoka volt a Balkán-háborúkban és az első világháborúban. 1913-tól 1915-ig Montenegró miniszterelnöke volt.

Életútja

Čevóban született, rokoni szálak fűzték Petar Vukotić(wd) vajdához (1826–1907), valamint Milena Vukotićhoz, I. Miklós montenegrói király révén Montenegró királynéjához. Cetinjében végezte el a reálgimnáziumot, majd a Modenai Katonai Akadémia(wd) növendéke volt.^[1] 1905-től 1907-ig, majd 1911–1912-ben Montenegró kormányának hadügyi tárcáját vezette. 1912 októberében, az első Balkán-háború kitörésekor a keleti hadsereg vezetését bízták rá. Ő irányította az Albániához tartozó Shkodra ostromát, a várost Esat Toptani végül 1913. április 23-án adta fel.^[2] A második Balkán-háború során a szerb 1. hadsereg montenegrói hadosztályának parancsnoka volt. Az 1913. június 30-a és július 9-e között zajló, a bolgárok vereségével záruló bregalnicai csatában(wd) kitüntette magát vitézségével.

Ekkor már 1913. május 8-a óta Montenegró miniszterelnöke, egyúttal hadügyminisztere volt, a kormányfői feladatokat 1915. július 16-áig látta el. Az első világháborúban a montenegrói hadsereg vezérkari főnöke, valamint a szandzsáki hadtest parancsnoka volt. Nevezetes hadi sikerei közé tartozott az 1916. január 6–7-ei mojkovaci csata(wd), amely meghátrálásra kényszerítette az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregét. A csatában leánya, Vasilija Vukotić(wd) látta el a futárszolgálatot. Montenegró 1916. január 25-ei kapitulációját követően hadifogságba került, a világháború hátralévő éveit Magyarországon töltötte.

Ezt követően a Királyi Jugoszláv Hadseregben szolgált 1927-ben bekövetkezett haláláig. Sírja a belgrádi Újtemetőben(wd) található.

Jegyzetek

1. Martinović 1957 :5.
2. Pearson 2004 :41.

Források

• ↑ Martinović 1957: Niko S. Martinović: Janko Vukotić i kapitulacije Crne Gore 1916 godine. Cetinje: Obod. 1957.  
• ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Janko Vukotić című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.