A hegyekkel körbevett Kotori-öböl fölött emelkedő Lovcen hegység délkeleti lejtője mellett fekvő település, mely Kotorból 25 hajtűkanyarból álló, 1749 méter magasságú szerpentinen át közelíthető meg.
Nevének eredete
Nevét az egykor a cetinjei mezőn eredő Cetina búvópatakról kapta.
Történelme
A török időkben ide menekült a törökök elől az országnak nevet adó Crnojevic feudális birtokos család egyik leszármazottja, Ivan Crnojevic a Shkodrai-tó melletti várából.
1484-ben ő emeltette a híres Cetinje kolostort. Itt székeltek évszázadokon keresztül a montenegrói püspök-uralkodók, a vladikák. Ez volt a nemzeti kultúra központja évszázadokon keresztül.
A 15. században már nyomda is működött itt. A török hódoltság alatt Montenegró fővárosát többször is felperzselték a török martalócok, így 1692-ben, 1712-ben és 1785-ben is.
Cetinje 1885-től 1918-ig fejedelmi, majd királyi székhely volt. Ma műemlék és iskolaváros. Műemlék épületei a régi erőd hegye az Orlov-Krs alatti úgynevezett kormányzónegyedben találhatók. Itt épült fel az 1450-ben épített Vlaska crkvát, a királyi palotát is, mely egy pirosra festett, erkélyes-timpanonos klasszicista épület, fehér gipszdíszekkel. A palota ma múzeum. A Cetinje kolostor terméskő épületének árkádos folyosóit a montenegrói püspök-uralkodók síremlékei díszítik, akiket ide helyeztek örök nyugalomra.
Itt a kolostor műkincsei között őrzik az első délszláv nyelven megjelent, és itt Cetinjében 1493-ban kinyomtatott Oktoih című könyvet is.
A Vlaska-templom érdekessége, hogy kerítése az 1876. évi háborúban zsákmányolt török puskák csöveiből készült.
A templom előtt pedig Baja Pivljanin, a törökök elleni nemzeti harcok hősének sírja található.
A templom előtti magaslaton áll a Tabija-erőd, a hagyomány szerint a csatában megölt törökök fejét ide tűzték ki a montenegróiak.
A második világháború során 1941-ben a várost az olasz csapatok szállták meg. Montenegró területén létrejött egy kollaboráns bábkormány, amely előbb olasz (1941–1943), majd német irányítás (1943–1944) állt és Cetinjében volt a székhelye. A város ekkor átmenetileg ismét Montenegró fővárosa volt.