Jakabházy Zsigmond és szentléleki Pakot Polixéna fia. Alapiskoláit Székelyudvarhelyen járta, orvosi oklevelét a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen szerezte meg 1891-ben. A későbbiekben, 1897–1898-ban a strassburgi, 1898-ban a lipcsei egyetemen folytatott tanulmányokat ösztöndíjjal. 1899-ben kinevezést kapott a kolozsvári egyetemre mint a kísérletes gyógyszerhatástan és gyógyszerismereti módszertan magántanára. 1901-ben – ugyancsak ösztöndíjjal – a grazi Károly Ferenc Egyetemen járt tanulmányúton, majd Kolozsvárra hazatérve adjunktusként folytatta az oktatómunkát. 1913-ban a gyógyszertan nyilvános rendes tanára lett, de 1919-ben – a román hűségeskü megtagadása miatt – el kellett hagynia az egyetemet. Oktatótevékenységét felfüggesztette, és rövid ideig az udvarhelyiSiménfalván orvosi praxist tartott. 1920-ban a felkérést elfogadva a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a gyógyszerisme és méregtan nyilvános rendes tanára lett, és egészen 1937-es nyugdíjazásáig oktatott az intézményben mint a gyógyszerismereti intézet igazgatója. Időközben két tanéven keresztül, 1924–1926-ban betöltötte az orvostudományi kar dékáni tisztét.
Családja
Házastársa Cs. Szabó Margit (1871–1957)[3] volt, akit 1890-ben Simonfalván vett nőül.[4]
Gyermekei: dr. Jakabházy Zsigmond (1900–1965) gyógyszerész, dr. Jakabházy István (1906–1963) fogorvos, egyetemi magántanár, Jakabházy Ilona (Csipke Zoltán felesége), dr. Lukács Tihamérné Jakabházy Margit és Jakabházy Mária (Issekutz Béla felesége).[5]
Munkássága
Kolozsvári tanárainak egyike Lőte József volt, akinek közeli munkatársává lett. Főként gyógyszerismereti (farmakognóziai) munkássága jelentős, de behatóan foglalkozott a gyógyszerek és a mérgek hatásmechanizmusával is. 1906-tól 1915-ig tagja volt az Értekezések az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos-természettudományi Szakosztályából című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának.