Izsák Andor ortodox zsidó családban született a budapesti gettóban. Szülei Izsák László (1905–1996) kereskedősegéd és Grünstein Izabella (1909–1990) voltak.[4] Korán felfedezték zenei tehetségét. Gyermekkorában a zenében talált vigasztalást az átélt szerencsétlenségek után. 13 éves korában került kapcsolatba a zsinagóga orgonájával és később a konzervatóriumban orgonálni tanult. Már hallgatóként többször lehetőséget kapott arra, hogy a budapesti Dohány utcai zsinagóga orgonáján játsszon.
1962-ben megalapította Loránd Mártonnal és Lisznyay Szabó Gáborral a Lewandowski Kórust, és először a holokauszt után újra életre hívta a zsinagógai kóruszenét. Sok éven keresztül oktatott a Bartók Béla Konzervatóriumban és a Fodor Zeneiskolában, kórus- és operavezetőként dolgozott, valamint alapítója volt a Music Information Center (MIC) magyar kirendeltségének, amelyen keresztül nemzetközi kapcsolatokat létesített. Ott találkozott leendő feleségével, Lux Erika zongoraművésszel, akivel 2013-ig együtt dolgozott a Hannoveri Zene, Színház és Média Főiskolán.
1988-ban Németországba költözött, és részt vett az augsburgi Zsidó Zene Európai Központjának (EZJM) létrehozásában. Müncheni tartózkodása után Hannoverbe ment. A EZJM 1992-ben a Hannoveri Zene, Színház és Média Főiskola alá tartozott, ahol Izsák bevezette a „zsinagógai zene" szakot és megalapította a Hannoveri Zsinagóga Kórust. 2003-ban kinevezték a zsinagógai zene professzorává.
Munkája középpontjában a náci korszak alatt elpusztult és elveszett zsinagógai zene újbóli felfedezése, a zsinagógai orgonazene, a zsidó zeneszerzők műveinek régi hagyományokon alapuló újjáélesztése áll, pl.: Louis Lewandowski kórusművei. Izsák a zsidó liturgikus zene nagykövetének tekinthető Németországban és egész Európában. Az EZJM publikációs sorozatának szerkesztőjeként nemzetközi koncerteket, előadásokat tart. 2010-ben zsinagógakórusának kíséretében különböző koncertekkel emlékezett az első zsinagógában található orgona felállításának 200. évfordulójára, mely Israel Jacobsonnak köszönhetően Seesen településen található.
A Siegmund Seligmann Alapítvány elnökeként 2008-ban részt vett a hannoveri Siegmund Seligmann magánvilla megvásárlásában az EZJM számára. A villát 2012. január 17-én avatta fel Christian Wulff, akkori szövetségi elnök, valamint tartományi- és helyi politikai vezetők. A zsinagógai zene, amelyet ma számos kiemelkedő kórus gyakorol, állandó otthont talált az intézményben.[5]
Körülbelül két évtized után, amit az EZJM igazgatójaként töltött, Izsák Andor 2012. október 1-jén hivatalosan nyugdíjba ment. A mai napig, a Siegmund Seligmann Alapítvány tiszteletbeli elnökeként, továbbra is koncertesemények megvalósítását segíti elő. A karmester és „orgonavadász” előadásain, turnéin és könyvein keresztül adja tovább tudását.
2007: Az ökumenikus Biblia és Kultúra Alapítvány tiszteletbeli díja, amelyet a Német Bibliatársaság adományozott számára
2016: Stefan Schostok polgármester kitüntette a városházán Hannover város jelvényével[6]
Kiadványai
(Szerk.): Louis Lewandowski: 18 liturgische Psalmen für Soli, 4stg. gemischten Chor und Orgel. Breitkopf & Härtel, 1995.
(Szerk.): “Niemand wollte mich hören …” Magrepha – Die Orgel in der Synagoge. Forum des Niedersächsischen Landesmuseums Hannover November 1999–April 2000.
(Szerk.): Geschichte und Vision. 100 Jahre Villa Seligmann. Hrsg. von der Siegmund Seligmann Stiftung. gutenberg beuys, Hannover 2006.
(Szerk.): Israel Alter – Scrapbook. 1. Auflage des Faksimiles mit Texten in deutschen, englisch und hebräisch. Georg Olms Verlag, Hildesheim 2013.
EZJM: CD-Reihe "Die Stimme der Synagoge" , Vol. (saját kiadás)
Schriftenreihe des EZJM, (Selbstverlag) Vol. I–VIII.
Televízió (válogatás)
Az ARTE 2011. szeptember 12-én méltatta tevékenységét a „Die Musik der Synagogen" című műsorában
2018. november 10-én a Hallo Niedersachsen című televíziós műsorban mutatták be[7]
↑Hugo Thielen: Europäisches Zentrum für Jüdische Musik. In: Klaus Mlynek, Waldemar R. Röhrbein u. a. (Hrsg.): Stadtlexikon Hannover. Von den Anfängen bis in die Gegenwart. Schlütersche, Hannover 2009, ISBN 978-3-89993-662-9, S. 167.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Andor Izsák című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Arno Beyer: Andor der Spielmann. Ein jüdisches Musikerleben (englische Ausgabe unter dem Titel: Andor the Spielmann). Georg Olms Verlag, Hildesheim/Zürich/New York 2011, tartalomjegyzék
Waldemar R. Röhrbein (Hrsg.), Hugo Thielen (Bearb.): Jüdische Persönlichkeiten in Hannovers Geschichte. Vollständig überarbeitete, erweiterte und aktualisierte Neuauflage. Lutherisches Verlagshaus, Hannover 2013, S. 11, 158, 170f., 179.
Henning Queren: „Das musikalische Feuer weitertragen“ – Andor Izsák über Aufhören und die Zukunft. In: Neue Presse vom 29. September 2012, S. 19.
Gabriele Kilian: Andor Iszák und die synagogale Musik. In: Jüdische Kultur in Niedersachsen (= Neues Archiv für Niedersachsen. Zeitschrift für Stadt-, Regional- und Landesentwicklung, Band 1). Hrsg.: Wissenschaftliche Gesellschaft zum Studium Niedersachsens e.V., Wachholtz, Kiel/Hamburg 2019, S. 10–26.
Beate Roßbach: Hannover / Harmonie und Hartnäckigkeit. In: Jüdische Allgemeine. Wochenzeitung für Politik, Kultur, Religion und jüdisches Leben vom 1. Dezember 2011, online elérhető
,_Generalmusikdirektor_der_Gro%C3%9Fen_Synagoge_in_Jerusalem,_hier_nach_dem_ersten_Konzert_mit_Professor_Andor_Izs%C3%A1k_vor_der_Orgel_im_Gro%C3%9Fen_Saal_der_Villa_Seligmann_in_Hannover.jpg)
_Continental_AG,_Siegmund_Seligmann._Professor_Andor_Izs%C3%A1k_zeigt_hier_in_der_Villa_Seligmann_das_Gem%C3%A4lde_als_Dauerleihgabe_der_Familie_Esteban_Seleguan.jpg)
