PROFILBARU.COM

	Ionel Teodoreanu
	Élete
Született	1897. január 6.; Jászvásár
Elhunyt	1954; Bukarest
Sírhely	Bellu temető
	Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	ifjúsági irodalom
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ionel Teodoreanu témájú médiaállományokat.

Ionel Teodoreanu (Jászvásár, 1897. január 6. – Bukarest, 1954) két világháború közötti román regényíró és ügyvéd; leginkább a gyermek- és kamaszkort felidéző regényeiről ismert.

Élete

Szülei Osvald Teodoreanu ügyvéd és Sofia Muzicescu Teodoreanu zongoratanárnő voltak. Az egyik nagyszülő szintén ügyvéd, a másik a konzervatórium igazgatója volt. Egyik testvére, Alexandru O. Teodoreanu íróként lett híres, a másik a francia fronton halt meg 1918-ban.

A középiskolát szülővárosában végezte 1916-ban. 1918 vége felé ismert meg jövendő feleségét, Maria Ștefana Lupașcut (aki utóbb Ștefana Velisar Teodoreanu néven vált íróvá). A megismerkedésre az óvóhely zavaros körülményei között került sor. A két fiatalt közös szenvedélyük, az irodalom, illetve írói hajlamuk hozta össze. 1920-ban házasságot kötöttek, miután Ionel Teodoreanu másfél év alatt letette a hároméves jogi egyetem összes vizsgáját. Egy évvel később ikerfiaik születtek.

Írói munkássága

1919-ben az Însemnări literare című lapban jelent meg első műve, a Jucării pentru Lily (Játékok Lily számára). Első kiadott könyve az Ulița copilăriei (A gyermekkor utcája) című novelláskötet volt 1923-ban. A Garabet Ibrăileanu által vezetett Viața Românească köreihez tartozott.

Körülbelül 20 prózai kötetet írt, de a legnagyobb sikert a háromkötetes La Medeleni című regénnyel érte el (1925 – 1927). (A cím helységnevet jelöl, magyarul Vidéki vakációk címmel jelent meg). A kritika főleg a gyermekkor és kamaszkor felidézésének üdeségét hangsúlyozta, George Călinescu azonban az Istoria literaturii române de la origini și până în prezent (A román irodalom története a kezdetektől napjainkig) című művében csúfot úzött belőle, "Metaforácska" névvel illette és ironikus megjegyzéseket tett a bonyolult, kissé barokkos stílusára. Călinescu ennek a stílusnak a jellemzésére még a "medelenizálni" igét is megalkotta. A könyv három része tartalmaz néhány mozzanatot az író saját életéből is, de leginkább a finom lélekelemzés dominál benne, illetve néhány emlékezetes lányalakot (Olguța, Monica) jelenít meg. Călinescu véleményével szemben az utókor élettel teli műnek tartja a regényt, amely az olvasót a kamaszkor költészetével bűvöli el.

Liviu Rebreanu arra a kérdésre, hogy kit tart figyelemre méltónak a két világháború közötti írónemzedékből, az elsők között Ionel Teodoreanut jelölte meg, akinek üdvözletemet küldöm és köszönetet mindazokért az oldalakért, amelyeket írt, amelyeket annál is inkább nagy élvezettel olvastam, mert én soha nem tudtam volna megírni^[1]

Kiadott regényei

La Medeleni, 1924
Bal mascat (Álarcosbál), 1929
Fata din Zlataust (A zlatausti lány), 1931
Golia
Turnul Milenei (Milena tornya)
Crăciunul de la Silvestri (Karácsony Silvestriben), 1934
Lorelei, 1934
Arca lui Noe (Né bárkája), 1936
Secretul Anei Florentin (Ana Florentin titka), 1937
Fundacul Varlamului, 1938
Prăvale Baba, 1939
Ce-a vazut Ilie Pânișoară (Mit látott Ilie Pânișoară), 1940
Tudor Ceaur Alcaz, I.-IV. kötet, 1940-1943
Hai-Diridam, 1945
La porțile nopții (Az éjszaka kapuinál), 1946
Zdrulă si Puhă, 1948

Magyarul

Ködös határ; ford., utószó Gáldi László; Európa, Bp., 1966
Utak. Regény; ford. Gáldi László; Európa, Bp., 1968
Gyermekkorom utcája elbeszélések; ford. Tamás Mária, bev. Demostene Botez; Ifjúsági, Bukarest, 1969 (Napsugár könyvek)
Szélvészben; ford. Gáldi László; Európa, Bp., 1970
Vidéki vakációk. Regény; ford. Papp Ferenc, utószó Lőrinczi László; Kriterion, Bukarest, 1983-1985 (Román írók)
- 1. Felhőtlen nyár; 1983
- 2. A szerelem nyara; 1984
- 3. Szelek sodrában; 1985

Jegyzetek

↑ Felix Aderca, Mărturia unei generatii (Egy nemzedék tanúsága), Editura Ciornei, București 1929

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ionel Teodoreanu című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.