Martinelli terve 1739-ből, az épület északi traktusa nem épült felA Pesti megyeháza tetejéről nézve
Eredetileg kórházként és a kiszolgált hadirokkantak otthonaként épült, ebben a minőségében az ország legnagyobb korabeli egészségügyi létesítménye volt. Az építkezést Széchényi Györgyesztergomi érsek kezdeményezte 1692-es alapítványával, hogy otthont és ellátást biztosítson a török elleni háborúban megrokkant katonáknak. Az alapkőletételre1716-ban került sor, azonban az építkezés több okból akadozott, illetve évekre leállt, végül a terv nem is valósult meg teljesen.
A Jászkun kerület – a jászok és a kunok székei – mint koronabirtok tulajdonjogátI. Lipót magyar király1702-ben eladta a Német Lovagrendnek. A törvénytelen eladatás ellen a magyar országgyűlés, a nádor és maga a jász és kun nemzetség is tiltakozott. Kompenzációként a Jászkun kerület 1731-től a Német Lovagrend földesuraságából a pesti Invalidus-ház birtokába került, és az ispotály ebből tartotta fenn magát. II. József áthelyeztette az invalidusokat, és 1783-ban laktanyává alakíttatta az épületet, amelyet III. Károlyról Károly-kaszárnyára neveztek át. 1894-től a főváros tulajdonába került, azóta a Főpolgármesteri Hivatal működik benne.[1][2] A Károly körúti szárnya 1824-re készült el. A második világháborút követően földszintes üzletsorrá építették át. Miután teljesen kiürült, 2005-ben lebontották. A helyén 2024 májusában adták át a Városháza parkot.[3]
Leírása
A komplexum tervezőjének általában Anton Erhard Martinellit tartják.[4] Terveiben eredetileg négy udvart körülvevő, háromemeletes szárnyak szerepeltek, amelyek folyosóra fűződő termeiben összesen négyezer katonát lehetett volna elhelyezni. A 47 tengelyes főhomlokzatot öt rizalit és három kapu tagolja. Középen helyezkedik el az eredetileg háromszintes, karzatos kápolna, amelynek helyét a tetőn kis óratorony jelzi. A párizsi és a prágai invalidusházak mintájára elképzelt, hatalmas épületegyüttesnek csak a nyugati fele épült meg, az is csak részben.
↑Egyes művészettörténészek szerint elképzelhető, hogy a terveket Martinelli felettese, Johann Bernhard Fischer von Erlach készítette, és az iratokban feltűnő Martinelli csak a kivitelezést felügyelte. Ld. Kelényi György: Érett és késő barokk. In: Sisa József és Dora Wiebenson (szerk.): Magyarország építészetének története. Vince Kiadó, Budapest, 1998, 109–170. o.
Források
Schoen Arnold: A Budapesti Központi Városháza (volt Invalidus-ház, majd Károly-kaszárnya), Budapest, 1930
